[Evangelium] 2009-07-26

[Evangelium minden nap]

   2009. július 26. - Évközi 17. vasárnap

   Abban   az   időben:   Jézus    átment   a   Galileai-tengernek,    vagyis
   Tibériás-tavának a  túlsó  partjára. Nagy  tömeg  követte, mert  látták  a
   csodajeleket, amelyeket a betegeken  végbevitt. Jézus fölment egy  hegyre,
   és ott leült tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe.
   Amikor Jézus fölemelte  szemét, és látta,  hogy nagy tömeg  jön felé,  így
   szólt Fülöphöz: "Honnan  vegyünk kenyeret,  hogy legyen  mit enniük?"  Ezt
   pedig azért  kérdezte, hogy  próbára tegye,  mert tudta  ő, hogy  mit  fog
   tenni. "Kétszáz  dénár árú  kenyér sem  elég nekik,  hogy mindenki  kapjon
   valami keveset" - felelte Fülöp.
   Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: "Van itt  egy
   fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi az ennyinek?"
   Jézus meghagyta:  "Telepítsétek  le az  embereket!"  Sok fű  volt  azon  a
   helyen. Letelepedtek hát:  szám szerint  mintegy ötezren  voltak csupán  a
   férfiak. Jézus  pedig vette  a kenyereket,  hálát adott,  és kiosztotta  a
   letelepedett embereknek;  ugyanígy  (adott)  a halból  is,  amennyit  csak
   akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: "Szedjétek össze  a
   maradékot, hogy semmi se vesszen kárba." Összeszedték, s tizenkét  kosarat
   töltöttek meg az  öt árpakenyér  maradékából, amit  meghagytak azok,  akik
   ettek.
   Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt,  így
   beszéltek: "Ez  valóban az  a próféta,  aki a  világba jön."  Mikor  Jézus
   észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy  erőszakkal
   királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
   Jn 6,1-15

   Elmélkedés:

   Csodálatos kenyér
   Még a rendszerváltoztatás előtt, abban az időben történt a következő eset,
   amikor az állam  erősen beleszólt az  egyház működésébe Magyarországon  és
   szinte minden vallási tevékenységben rendszerellenes megmozdulást  látott.
   A püspöki hivatalokban az állami megbízottak még azt is ellenőrizték, hogy
   a papszentelés  előtt  állók  milyen újmisés  jelmondatot  választanak.  A
   szentírási  idézetek  persze   nem  rendszerellenesek,   de  a   szemfüles
   hivatalnokok mindenbe belekötöttek. Amikor az egyik szentelendő atya már a
   tízedik bibliai mondatot kérte elfogadásra, de az sem tetszett  valakinek,
   elhatározta, hogy  olyan  újmisés jelmondata  lesz,  amibe senki  nem  tud
   belekötni. Ezt választotta: "Van itt egy fiú öt kenyérrel és két  hallal."
   Ebben aztán  nem  találtak semmi  kifogásolnivalót,  s ez  kerülhetett  az
   újmisés szentképre.

   Az eset kapcsán bátran  állíthatom, hogy a  mai evangéliumban a  szentírás
   egyik legártatlanabb  mondatát  hallottuk: "Van  itt  egy fiú,  akinél  öt
   kenyér és két hal  van" (Jn 6,9).  A csodálatos kenyérszaporítás  bevezető
   jelenetében  hangzik  el  ez  a   mondat  András  apostol  szájából,   aki
   kesernyésen állapítja meg, hogy ennyi ennivaló bizony kevés az  összegyűlt
   népnek. Az aggodalmaskodás  ellenére Jézus ezzel  a kevés eledellel,  mint
   emberi adománnyal tesz  csodát, amely  már előre vetíti  azt a  csodálatos
   kenyeret, amelyet majd az  utolsó vacsorán fog  adni tanítványainak és  az
   egész emberiségnek.

   Egy történet szerint - amelyben kivételesen nem szerepel Eszter, de  ebben
   a formában mégis megemlítem nevét,  nehogy valakinek hiányérzete legyen  -
   szóval egy  történet szerint  az  indián törzsfőnök,  amikor  megöregedett
   elhatározta, hogy három fia közül valamelyikükre bízza a törzs  vezetését.
   Annak érdekében,  hogy eldöntse,  melyikük a  legalkalmasabb a  feladatra,
   megkérte őket, hogy menjenek fel  valamelyik hegyre és hozzanak  ajándékot
   neki. Az első fiú  egy közeli hegyet választott,  s még aznap hozott  róla
   egy gyönyörű virágot.  A második fiú  már messzebbre ment  és csak  másnap
   tért vissza egy drágakővel. A harmadik indián egy hétig volt távol, s üres
   kézzel állt apja elé.  Így szólt: "Apám, találtam  egy hegyet, amelynek  a
   tetejéről csodálatos legelőket,  erdőket és folyót  láttam. Azon a  helyen
   letelepedhetne a  törzsünk." Az  öreg indián  azonnal tudta,  hogy erre  a
   fiúra kell bíznia  a vezetést,  mert nem valamiféle  értéket akart  csupán
   megszerezni, hanem jövőt keresett népének, jövőképet álmodott meg a  törzs
   számára.

   A kenyérszaporítás  csodája is  a jövőbe  mutat, előre  jelzi, hogy  Jézus
   csodálatos kenyeret  fog adni  az embereknek.  Igen, mert  Jézus is  előre
   tekint. Nem  akarja  magának  megtartani életét,  hanem  kész  odaadni  az
   embereknek,  nekünk.  Talán  jogosan  állíthatjuk,  hogy  mindazok,   akik
   megtapasztalták a csodát és ettek a megszaporított ételből, a későbbiekben
   is várták, hogy  Jézus megismételje cselekedetét  és újból adjon  kenyeret
   nekik. Talán maguk  a tanítványok  is vágyakoztak később  arra, hogy  újra
   egyenek abból  a kenyérből,  amelyet egyedül  Mesterük képes  adni.  Jézus
   tette jövőbe mutató  cselekedet, amely  magába rejti  az Eucharisztia,  az
   Oltáriszentség ajándékát.

   A kenyér- és halszaporítás  történetének lehetséges mondanivalói közül  ma
   csak kettőt  említsünk  meg.  Mindenekelőtt,  hogy  ne  sajnáljuk  odaadni
   Jézusnak azt, ami a miénk. A fiú kezében csak öt kenyér és két hal van. De
   ugyanez Jézus  kezében sok  ezer  kenyérré és  hallá  változik át.  A  fiú
   közreműködése, felajánlása nélkül nincs csoda. Jézus a mi kicsinyke emberi
   adottságainkat és képességeinket is képes felhasználni nagyszerű dolgokra.
   Ne sajnáljuk odaadni neki, amit kér tőlünk!

   A második tanulság pedig az, hogy a történet rámutat az Egyház feladatára:
   szétosztani mindazt, amit az Úrtól kapunk. Ez vonatkozik az ő  tanítására,
   örömhírére és vonatkozik az  Oltáriszentségre is. Egyházunkat éppen  azért
   nevezzük  apostolinak,  mert  teljesítjük   a  Jézus  által  ránk   bízott
   feladatokat, azaz hirdetjük evangéliumát és szétosztjuk az ő Szent Testét.
   Az Eucharisztia tehát  apostoli abban az  értelemben, hogy a  mi Urunk  az
   apostolokra bízta az utolsó vacsorán, és  abban az értelemben is, hogy  az
   apostolok  utódainak,  a  püspököknek  és  a  papoknak  a  feladata  annak
   létrehozása, azaz a szentmise bemutatása, s annak során Krisztus  Testének
   kiosztása a hívek számára. Csodálatos  kenyér ez, amelyet Krisztus ma  nem
   csak ezreknek, hanem millióknak  nyújt. Minden szentmisében  felelevenedik
   előttünk a csodálatos kenyérszaporítás eseménye és megismétlődik az utolsó
   vacsora is, jelenvalóvá  téve köztünk  Jézus Krisztust, aki  az örök  élet
   kenyere mindannyiunknak. Járuljunk minél gyakrabban szentáldozáshoz,  hogy
   Jézusnak élete legyen bennünk, s mi általa éljünk!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki  valóságosan és lényegedben jelen vagy  a
   kenyér és a bor  színe alatt: táplálj engem,  vigasztalj és erősíts  engem
   mindig, különösen utolsó órámon.  Engedd, hogy téged,  akit most a  kenyér
   fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!