[Evangelium] 2009-07-24

[Evangelium minden nap]

   2009. július 24. - Péntek

   Miután   Jézus    megmagyarázta    tanítványainak,   hogy    miért    mond
   példabeszédeket, így  folytatta:  "Értsétek  meg hát  a  magvetőről  szóló
   példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem
   értik meg, azokhoz eljön a gonosz,  és elragadja mindazt, amit a  szívükbe
   vetettek. Ez az a mag, amelyik az útszélre esett. A kövek közé hullott mag
   pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de
   az nem ver  benne gyökeret, csak  ideig-óráig él. Amikor  a tanítás  miatt
   szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag
   az, aki meghallgatja  a tanítást, de  a világi gondok  s a csalóka  vagyon
   elfojtja azt benne, és  gyümölcs nélkül marad. Végül  a jó földbe  hullott
   mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az
   egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat."
   Mt 13,18-23

   Elmélkedés:

   Jézus  gyakran   alkalmazta  az   ókori  szónokok   kedvelt  eszközét,   a
   példázatokat.  Olyan  részletesen   kibontott  hasonlatok  ezek,   amelyek
   általában  ugyan  a  képzelet  szüleményei,  de  nagyon  közel  állnak   a
   mindennapi élethez, ezért a hallgatóság számára közérthetőek. A példázatok
   jellegzetessége, hogy  nagyon szemléletesek,  tehát könnyen  elképzelhetők
   bárki számára. Általában egészen rövidek, de Jézus is mondott  hosszabbat,
   például a  magvetőről  szólót.  E példabeszéd  azért  is  kivételes,  mert
   részletes magyarázatot fűz hozzá  tanítványai kérésére, míg más  esetekben
   nincs  értelmezés,   mert   egészen   magától   értetődő   a   példabeszéd
   mondanivalója. Az értelmet és a szívet megragadó beszédek ezek, amelyekben
   mindenki könnyen felismerheti önmagát.  A hallgatón múlik, hogy  megérti-e
   és magára vonatkoztatja-e a beszédet.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Kelts áldásoddal, ó, Uram,
   s Te igazgasd minden utam,
   sorsom ösvénye akármerre térjen.
   Krisztusom, rajtam tanúsítsd
   irgalmasságod javait,
   s oltalmazz engem szent Anyád nevében.
   Ahogy az angyal rá vigyázott,
   s jászladnál melletted is állott,
   szamár s ökör közt, ahogy
   ott pihegtél, ős Isten, gyenge kisded
   (s a derék József is, szívében
   ártatlan hűséggel, serényen
   őrizni sosem lankadott):
   úgy óvj engem is, hogy törvényeidnek
   híveként töltsem a napot.
   Walter von der Vogelweide