[Evangelium] 2009-07-22

[Evangelium minden nap]

   2009. július 22. - Szerda, Szent Mária Magdolna

   A hét első napján,  (Húsvétvasárnap) kora reggel,  amikor még sötét  volt,
   Mária  Magdolna  kiment  Jézus  sírjához.  Odaérve  látta,  hogy  a  követ
   elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és
   ahol Jézus holtteste  feküdt, két, fehér  ruhába öltözött angyalt  látott.
   Ott ültek,  az  egyik a  fejnél,  a másik  a  lábnál. Így  szóltak  hozzá:
   "Asszony, miért sírsz?" "Mert  elvitték az én Uramat  - felelte -, és  nem
   tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte,
   de nem ismerte föl, hogy ő  az. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért  sírsz?
   Kit keresel?"  Mária  Magdolna  azt  hitte, hogy  a  kertész  az,  és  így
   válaszolt: "Uram, ha te vitted el,  mondd meg, hová tetted, hogy  magammal
   vihessem."  Jézus   erre   megszólította:  "Mária!"   Mária   felkiáltott:
   "Rabbóni!" vagyis  "Mester"!  "Ne tartóztass!  -  felelte Jézus.  Még  nem
   mentem föl az Atyához. Te most  menj testvéreimhez, és vigyél hírt  nekik!
   Fölmegyek az én  Atyámhoz és a  ti Atyátokhoz,  az én Istenemhez  és a  ti
   Istenetekhez." Mária  Magdolna elsietett.  Hírül vitte  a  tanítványoknak:
   "Láttam az Urat." - És elmondta, amit az Úr üzent.
   Jn 20,1. 11-18

   Elmélkedés:

   Mária Magdolna  mai ünnepén  az  ő Jézussal  való találkozásáról  szól  az
   evangélium. Az  esemény a  feltámadást  követően történt.  Mária  Magdolna
   szeme még nem ismeri fel a feltámadt Jézus dicsőséges arcát, szíve még nem
   szokott hozzá a gondolathoz, hogy  a keresztre feszített Jézus él.  Mindez
   még teljesen ismeretlen számára. A hit hiánya, félelme és  bizonytalansága
   még olyan  akadályt  jelent  számára, amely  korlátozza  a  felismerésben.
   Amikor azonban az Úr a nevén szólítja minden megváltozik. Szíve és értelme
   megnyílik Isten előtt,  s feltámadás  hirdetője lesz.  Örömmel siet,  hogy
   elmondhassa: Láttam az  Urat! Az élő  Istent látni, vele  találkozni a  mi
   számunkra is a legnagyobb öröm, amelyről nem hallgathatunk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Hála neked,  Uram  Jézus,  örök  világosság  tündöklése  a  szent  tanítás
   asztaláért, amelyet nekünk prófétáid és  apostolaid meg más tanítók  által
   megterítettél.
   Hála neked, emberek Teremtő és Megváltó Istene, aki hogy fényességedet  az
   egész világ előtt  kinyilvánítsad, nagy lakomát  rendeztél, amelyen nem  a
   jövendők-jele bárányt,  hanem saját  testedet  és véredet  szolgáltad  föl
   eledelül,    s    szent    asztaltársaságoddal    minden    hívő    embert
   megörvendeztettél,  üdvösségszerző   kelyheddel  megmámorosítottál,   mert
   hiszen abban  benne  van a  paradicsomnak  minden gyönyörűsége,  úgy  hogy
   velünk lakomáznak a szent angyalok is sokszoros örömmel.