[Evangelium] 2009-07-17

[Evangelium minden nap]

   2009. július 17. - Péntek

   Húsvét táján az egyik szombaton  Jézus vetések között járt  tanítványaival
   együtt.  Tanítványai  megéheztek,  tépdesni   kezdték  a  kalászokat,   és
   eszegették. Ennek láttára a  farizeusok megjegyezték: "Nézd,  tanítványaid
   olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!" Jézus erre  megkérdezte:
   "Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt  megéhezett?
   Hogyan ment  be Isten  házába, és  hogyan ette  meg a  kitett  kenyereket,
   amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak
   a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként
   a templomban  megszegik a  szombati nyugalmat,  anélkül hogy  vétkeznének?
   Mondom nektek: a templomnál  is nagyobb van itt.  Ha pedig értenétek,  mit
   jelent a mondás: "Irgalmasságot akarok  és nem áldozatot!", akkor  sohasem
   ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is."
   Mt 12,1-8

   Elmélkedés:

   A biblia  tanúsága  szerint  a legkorábbi  időkben  a  szombati  pihenőnap
   megtartásának elsősorban emberiességi oka volt. E napon a rabszolgák és  a
   dolgozó emberek egy  kis pihenéshez  jutottak a heti  munkavégzés után.  A
   későbbi időkben egyre inkább előtérbe  került a szombati nyugalom  vallási
   oldala, hiszen  e pihenéssel  az  emberek magát  Istent utánozták,  aki  a
   teremtést követően a hetedik napon  megpihent. Így vált vallásos célúvá  a
   szombat, amely napot az emberek Istennek és a közösségi  istentiszteletnek
   szenteltek. A farizeusi törvénymagyarázat idővel számos tilalmat csatolt a
   szombathoz. Ez azonban ahhoz vezetett, hogy a vallási cél háttérbe került,
   s az előírások külső megtartása vált  céllá. Ezt utasította el Jézus,  aki
   szerint az  irgalmasság  és a  szeretet  gyakorlása fontosabb  a  szombati
   nyugalomnál is.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Hálát adunk,  mert  kiárasztod  ránk Lelkedet,  hogy  Szent  Lelked  által
   valósággá váljék közöttünk  az egység,  a béke és  a szeretet.  Köszönjük,
   Istenünk, hogy ma is Rád tekinthetünk. Add, hogy sose szűnjünk meg keresni
   Téged, aki  forrása és  célja vagy  életünknek, akiben  élünk, mozgunk  és
   létezünk.