[Evangelium] 2009-07-14

[Evangelium minden nap]

   2009. július 14. - Kedd

   Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát
   tette, és mégsem tartottak bűnbánatot:  Jaj, neked, Korozain! Jaj,  neked,
   Betszaida! Ha  Tiruszban  és  Szidonban történtek  volna  azok  a  csodák,
   amelyek  nálatok  történtek,   már  régen   bűnbánatot  tartottak   volna,
   szőrzsákba öltözve  és  hamuba  ülve.  Mondom  nektek:  Tirusz  és  Szidon
   városának tűrhetőbb  sorsa lesz  az  ítélet napján,  mint nektek.  És  te,
   Kafarnaum!  Azt  hiszed,  az  égig  emelkedel?  A  pokolba  süllyedsz.  Ha
   Szodomában történtek  volna a  nálatok történt  csodák, mind  a mai  napig
   fennállna. Azt mondom  nektek: Szodoma földjének  tűrhetőbb sorsa lesz  az
   utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
   Mt 11,20-24

   Elmélkedés:

   Jézus figyelmeztető szavai eszünkbe juttatják, hogy az ószövetségi időkben
   hányszor és hányszor küldött Isten prófétákat az ő népéhez. A prófétai szó
   arra  hívott,  hogy   visszatérjenek  a   törvény  megtartásának   útjára,
   ugyanakkor  előre  jelezte  azon  következményeket,  amelyek  a   megtérés
   elmaradásakor történnek.  A prófétai  szó ebben  az értelemben  az  isteni
   irgalmasság szava, amelyben felismerhető, hogy Isten újabb lehetőséget  ad
   a népnek. Az irgalmasságot hirdető  vagy a büntetést előre jelző  prófétai
   szó akkor  eredményes, ha  az  emberek bűnbánatot  tartanak, de  erre  nem
   kényszeríthető senki sem. Jézus, aki irgalmasságot gyakorolva járta útját,
   maga is  találkozott  olyanokkal,  akik  elutasították  őt  és  az  isteni
   jóságot, amely megtapasztalható volt cselekedeteiben. Engem vajon mi indít
   bűnbánatra?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenünk, Atyánk, add,  hogy senkit meg  ne botránkoztassunk  szavainkkal,
   tetteinket. Segíts,  hogy  életünk  erősítője  legyen  társaink  életének,
   akikkel együtt járunk  az úton. Add,  hogy mindig világosan  lássuk, mi  a
   teendőnk, s  add, hogy  mindent el  tudjunk vetni  magunktól, ami  nem  az
   életre, hanem a pusztulásra vezet.