[Evangelium] 2009-07-12

[Evangelium minden nap]

   2009. július 12. - Évközi 15. vasárnap

   Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
   őket, hatalmat  adva nekik  a  tisztátalan lelkek  felett.  Megparancsolta
   nekik, hogy az útra  ne vigyenek semmit,  csak vándorbotot: sem  kenyeret,
   sem tarisznyát, sem pénzt az  övükben. Sarut kössenek, de két  ruhadarabot
   ne vegyenek magukra.
   Azután így  folytatta:  "Ha valahol  betértek  egy házba,  maradjatok  ott
   addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
   be és nem  hallgatnak meg  titeket, menjetek  el onnét,  s még  a port  is
   rázzátok  le  lábatokról,  tanúbizonyságul   ellenük."  Azok  elmentek   s
   hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és  olajjal
   megkenve sok beteget meggyógyítottak.
   Mk 6,7-13

   Elmélkedés:

   Vándorbot
   A magyar népmesékben, népdalokban vagy más költeményekben gyakran szerepel
   a vándorbot. A legény vándorbottal  a kezében szokott útnak indulni,  hogy
   hegyeken és folyókon átkelve bejárja  a világot, szerencsét prób7áljon.  A
   boton kívül általában még egy batyu vagy egy tarisznya is szokott lenni  a
   főhősnél, benne egy  kis hamuban  sült pogácsával. A  pogácsa ugyan  hamar
   elfogy, de a bot mindig ott van  a történet során, amíg a legény haza  nem
   ér. Manapság gyalogos vándorútra már kevesen vállalkoznak, s a szokások is
   változtak. A batyu szerepét átvette a hátizsák, amelyben hasznos  társként
   műholdas helymeghatározó  lapul.  A  vándorok  más-más  dolgokat  vihetnek
   magukkal, de  egy  közös  van mindegyikükben:  vándorbotot  mindenki  visz
   magával.

   Nagyon érdekes, hogy  amikor Jézus missziós  útra küldi apostolait,  akkor
   semmit sem vihetnek magukkal, csak egy vándorbotot (Mk 6,8), ahogyan erről
   az imént a mai vasárnap  evangéliumában hallottunk. Legalábbis Szent  Márk
   evangéliumában ez található, de meg  kell jegyeznünk, hogy Máté és  Lukács
   úgy írja le ugyanezt, hogy Jézus még a bot vitelét is megtiltotta (vö.: Mt
   10,10 és Lk 9,3). Úgy tűnik tehát, hogy a Krisztus követségében indulóknak
   küldetésük  teljesítéséhez  semmire  sincs   szükségük,  talán  csak   egy
   vándorbotra vagy még  arra sem.  Bátorság, tiszta szív,  bizalom és  annak
   tudata, hogy  a  Mester is  megbízik  abban, akit  küld,  ennyi  elegendő.
   Elegendő,  mert  a  küldetés  eredménnyel  jár:  hirdetik  a  tanítást,  s
   meggyógyítják a betegeket, ahogyan Jézus is teszi.

   A küldöttek abban a küldetésben részesednek, amelyet a mennyei Atya bízott
   Jézusra. A feltámadt Úr ezt mondta övéinek: "Amint engem küldött az  Atya,
   úgy küldelek  én  is  titeket"  (Jn 20,21).  A  küldés  természetesen  nem
   előzmények nélküli.  Jézus  ugyanis  arra hív  meg  embereket,  hogy  vele
   legyenek, vele éljenek, megosszák ővele életüket. Arra választja ki  őket,
   hogy vele járjanak útján, lássák csodáit és tetteit, hallják tanítását,  s
   tanúi legyenek annak, hogy elérkezett  az Isten Országa. Mindez  világosan
   kiderül az első  tanítványok meghívásának  történetéből. Keresztelő  János
   tanúságtételét követően két tanítvány követni kezdte Jézust. Amikor ezt  ő
   észrevette  megkérdezte,  hogy  mit  akarnak  tőle.  A  váratlan  kérdésre
   meglepetésükben ezt kérdezik:  "Mester, hol laksz?"  Mire Jézus így  hívja
   őket: "Jöjjetek és nézzétek  meg!" (Jn 1,38-39).  Jézus tehát nem  azonnal
   bízza meg őket  feladattal, nem  rögtön küldi őket  tanítani, hanem  előbb
   együtt kell élniük vele, meg kell ismerniük életét.

   Az apostolok nem egy  tanult tanításnak lesznek  később a hirdetői,  hanem
   egy megélt tanításnak,  egy személyes kapcsolatnak.  Ezen a ponton  értjük
   meg azt,  hogy  miért  nem  kell semmit  sem  magukkal  vinniük.  Ahogy  a
   meghíváskor nem hoznak magukkal semmit,  ugyanúgy a küldéskor sem  visznek
   semmit.  A  meghíváskor  elegendő,   hogy  nyitott  szívvel   csatlakoznak
   Jézushoz, elegendő, hogy  tanulni szeretnének a  mestertől, elég az,  hogy
   rábízzák életüket a meghívóra. Jézus is teljesen szegényen,  eszköztelenül
   jött a  világba,  hogy  Isten Országát  szóban  meghirdesse  és  tettekben
   megvalósítsa, s  most  tanítványai  ezt a  szolgálatot  folytatják.  Jézus
   küldetése azáltal jut el minden emberhez, hogy az apostolok, az Egyház,  s
   benne minden hívő folytatja küldetését.

   Az  apostol  nem  csupán  emberi  erejére  támaszkodik,  hanem   mindenkor
   számíthat a Szentlélek  támogatására. Pünkösd napján  azért részesülnek  a
   Lélekben mint  ajándékban  és  a  Lélek  ajándékaiban,  hogy  betölthessék
   küldetésüket.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenünk, Fiad,  Jézus országod  örömhírét hirdette,  gyógyulást hozott  a
   betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség,
   világosságot hozott azoknak,  akik elvakultan,  önmagukba zárkózva  élnek.
   Add,  hogy  életünket  őhozzá  tudjuk   alakítani,  aki  a  törvényt   nem
   megszüntetni jött. Add, hogy életünkön  változtatni tudjunk. Add, hogy  ne
   öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki botránykő azoknak,  akik
   nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.