[Evangelium] 2009-07-09

[Evangelium minden nap]

   2009. július 9. - Csütörtök

   Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: "Menjetek, és hirdessétek,
   hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok  fel
   halottakat, tisztítsatok meg leprásokat,  és űzzetek ki ördögöket!  Ingyen
   kaptátok, ingyen is adjátok!  Ne legyen övetekben se  arany, se ezüst,  se
   rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se
   botot! Méltó ugyanis  a munkás  a kenyerére.  Ha egy  városba vagy  faluba
   érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok,
   amíg csak el nem távoztok! Amikor  pedig beléptek a házba, köszöntsétek  a
   ház népét.  Ha  érdemes  rá a  ház,  akkor  a békétek  rászáll;  ha  pedig
   érdemtelen, akkor  békétek  visszaszáll  rátok. Ha  valaki  nem  fogad  be
   titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még  a
   városból is, és rázzátok  le a port a  lábatokról! Bizony, mondom  nektek:
   Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb  sorsa lesz az ítélet napján,  mint
   annak a városnak.
   Mt 10,7-15

   Elmélkedés:

   A tanítványok viszonylag gyorsan kerültek a mély vízbe, amikor Jézus azzal
   a feladattal bízza meg őket, hogy menjenek és önállóan hirdessék az  Isten
   Országának örömhírét,  ahogyan azt  mesterüktől látták.  Talán egy  kicsit
   féltek a  megmérettetéstől, de  aztán  elcsodálkoztak Jézus  irántuk  való
   bizalmán. Igen, Jézus  megbízik bennünk,  s azt  várja tőlük,  hogy ők  se
   bízzanak  másban,  mint  Őbenne.  Ne  bízzanak  semmiben,  amit   magukkal
   vihetnének eszközként,  hanem,  bízzanak  abban, hogy  a  Jézustól  kapott
   küldetéssel együtt erőt is kapnak tőle annak teljesítéséhez. A  tanítványi
   élet bizalmi  helyzet.  Jézus megbízik  bennünk  is, amikor  a  róla  való
   tanúságtétellel útnak indít minket,  s azt kéri tőlünk,  hogy ne a  magunk
   erejében vagy képességeiben bízzunk, hanem Őbenne.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Úr Jézus, segíts megértenünk,
   hogy csak saját magunk és önző vágyaink gyakori halála
   vezethet el minket a teljesebb élethez;
   hiszen ha Veled együtt nem halunk meg,
   akkor Veled együtt föl sem támadhatunk.
   Teréz anya