[Evangelium] 2009-07-05

[Evangelium minden nap]

   2009. július 5. - Évközi 14. vasárnap

   Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték.  Amikor
   elérkezett  a  szombat  napja,  tanítani  kezdett  a  zsinagógában.  Sokan
   hallgatták,  és  csodálkozva  mondogatták:   "Honnét  vette  ezt?   Miféle
   bölcsesség  ez,  amely  neki  adatott?  És  a  csodák,  amelyeket  kezével
   véghezvisz! Nem  az ács  ez,  Mária fia,  Jakab,  József, Júdás  és  Simon
   rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk:" És megbotránkoztak  benne.
   Jézus erre  megjegyezte: "Nem  vetik  meg a  prófétát, csak  a  hazájában,
   rokonai körében,  a saját  házában." Nem  is tehetett  ott csodát,  csupán
   néhány  beteget  gyógyított  meg,  kézrátétellel.  Maga  is   csodálkozott
   hitetlenségükön.
   Mk 6,1-6

   Elmélkedés:

   A hit útján
   A szentírástudósok egybehangzó véleménye szerint a négy evangélium közül a
   második, azaz Szent Márk írása keletkezett a legkorábban. Márk evangéliuma
   nagyon rövid és  könnyen áttekinthető, hiszen  tulajdonképpen Jézus  útját
   írja le Galileától Jeruzsálemig. Jézus élete igazi életútként tárul elénk,
   hiszen elindul  a galileai  Názáretből,  ahol felnevelkedett,  útja  során
   mindenütt tanítja az embereket  és csodákat tesz  szemük láttára, s  végül
   megérkezik Jeruzsálembe, szenvedésének,  halálának városába.  Feltámadását
   követően újra  Galileában látjuk  Őt  viszont (vö.:  Mk 16,7),  ahol  újra
   találkozik apostolaival, majd felment  a mennybe. E földrajzilag  pontosan
   követhető  út  mögött  felfedezhetjük  ugyanakkor  a  Jézus   emberségének
   megismerésétől az  Ő istenségének  felismeréséig  vezető utat,  egy  olyan
   utat, amely az  emberek részéről a  hitetlenségből a hit  felé vezető  út.
   Talán érdemes lesz számunkra mai  elmélkedésünkben átnézni ennek az  útnak
   néhány állomását.

   Szent Márk a következő mondattal vezeti be evangéliumát: "Jézus  Krisztus,
   Isten Fia  evangéliumának kezdete"  (Mk 1,1).  Ez a  kezdőmondat  pontosan
   jelzi, hogy  mi  a  szerző  célja, hová  szeretné  elvezetni  az  olvasót,
   tudniillik a  Jézusban, mint  az Isten  Fiában való  hitre. Jézus  egykori
   hallgatói, beleértve tanítványait is, természetesen nem innen indultak  el
   hitbeli fejlődésük útján,  hanem ez  inkább a  későbbi olvasóknak,  köztük
   nekünk is szól megjelölve a  végső célt: elfogadni Jézus istenségét.  Márk
   különös  figyelmet   szentel   Jézus   csodatetteinek   leírására,   amely
   cselekedetek vagy előzetes  hitet kívánnak a  gyógyulni vágyó  betegektől,
   vagy hitre ébresztik őket, valamint több esetben a csodák szemlélőit is.

   Ezen a hit-úton nagyon érdekes jelenet a názáretiek hitetlensége, amelyről
   a mai evangéliumi részben olvastunk. Útja során Jézus hazatér  gyermekkora
   városába, Názáretbe, ahol az emberek azt gondolják, hogy jól ismerik őt, s
   Jézus  is  joggal  gondolhatja,  hogy  jól  ismeri  azokat,  akik  körében
   felnevelkedett. A  történetből  kiderül,  hogy  egyik  sem  igaz.  Mind  a
   názáretiek csalódnak Jézusban, mind Jézus csalódik őbennük. Kiderül,  hogy
   a város lakói csak részben ismerik Jézus személyét, azt ugyanis képtelenek
   elfogadni, hogy ő az Isten küldötte,  s továbbra is csak egy ácsot  látnak
   benne. Jézus azért csalódott bennünk, mert bizonyára azt várta, hogy  ezek
   az  emberek  is  hittel  fogadják   majd  őt,  ahogyan  más  helyeken   is
   tapasztalta. Názáret lakói viszont kételkedésükről, hitetlenségükről adnak
   tanúbizonyságot, amelyen az Úr meglepődik, tehát biztosan más fogadtatásra
   számított. A kölcsönös  csalódás után Jézus  folytatja útját, indul,  hogy
   tovább tanítsa az  embereket. A Názáretben  történtek rávilágítanak  arra,
   hogy a tanítás  hallgatása és  a csodákban  való részesedés  sem vezet  el
   feltétlenül mindenkit a hitre.

   De térjünk most vissza Jézus útjához, s nézzük a pozitív élményeket!  Márk
   evangéliumában két  nagyon  fontos  hitvallás  található.  Az  első  Péter
   apostol hitvallása, aki Jézus azon  kérdésére, hogy kinek tartják őt,  ezt
   válaszolja: "Te vagy a Krisztus" (Mk  8,29). Ez a hitvallás az  evangélium
   középpontjában található,  egyrészt  lezárja  Jézus  csodáinak  sorozatát,
   másrészt felvezeti a szenvedés útját.  Egyrészt tehát a rendkívüli  csodák
   bizonyítják Jézus istenségét,  s az erre  adott összefoglaló válasz  Péter
   vallomása,  másrészt  pedig  a   megváltásunkért  vállalt  szenvedése   és
   kereszthalála is  az  Ő  istenségét  tanúsítja.  A  szenvedés  útja  ennek
   megfelelően a másik fontos hitvallással  éri el tetőpontját, amikor  Jézus
   keresztje alatt halálát látva a  százados megvallja: "Ez az ember  valóban
   Isten Fia volt" (Mk 15,39).

   Márk eddig szeretne  vezetni minket. Elvezet  a kereszten függő  Jézushoz,
   aki Isten Fiának bizonyul. Ezen a ponton a feltámadás és a  mennybemenetel
   egészen rövid leírását követően gyakorlatilag  véget ér az evangélium,  de
   nem ér  véget a  hit útja  az olvasók  számára. Az  evangélium olvasója  a
   szerző szándéka  szerint  válaszút  előtt találja  magát:  elfogadja  vagy
   elutasítja a hallottakat? Hisz-e Jézusban, az Isten Fiában vagy elutasítja
   Őt?

   Ezt a nyitva hagyott  kérdést Márk egy  nagyon érdekes jelenettel  teremti
   meg, amelyet talán észre sem vettünk  eddig, de amely Márk írásának  egyik
   legtalányosabb része. A  húsvét hajnalban a  sírhoz igyekvő asszonyok  nem
   találják Jézus  testét, hiszen  már  feltámadt, s  ekkor azt  a  parancsot
   kapják, hogy vigyék el a feltámadás hírét és mondják meg a tanítványoknak,
   hogy Galileában újra láthatják  az Urat. Az  asszonyok ekkor elfutnak,  de
   félelmükben "nem  mondtak  senkinek semmit"  (Mk  16,8). Mintha  csak  azt
   akarná ezzel Márk sugallni,  hogy mindazt, amit  az asszonyok nem  mondtak
   el, azt  az olvasónak,  a  hitre eljutottaknak  kell elmondaniuk.  Mert  a
   feltámadás örömhíre  nem  maradhat  titokban.  A  feltámadás  hirdetésének
   parancsa ugyanis nem csak a jámbor asszonyoknak szólt egykoron, hanem szól
   mindannyiunknak, akik  keresztények  vagyunk.  Ne  a  hitetlen  názáretiek
   legyenek a  példaképeink! Szent  Márk  hitet ébresztő  evangéliuma  tegyen
   minket hitvallókká és hithirdetőkké!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenünk, add, hogy a Te  akaratodat mindig készségesen teljesítsük,  hogy
   Jézus bennünket is testvéreinek tekinthessen. E világ gondolatai nem a  Te
   gondolataid, e világ  útjai nem a  Te útjaid. Add,  hogy ebben a  világban
   élve bátran  vállalhassuk,  hogy  sokan ostobának  tartanak  minket,  mert
   szeretnénk a Te útjaidon járni. Vezess bennünket a Te parancsaidnak útján,
   a hit útján végső célunk, a teljesség felé!