[Evangelium] 2009-06-24

[Evangelium minden nap]

   2009. június 24. - Szerda, Keresztelő Szent János születése

   Amikor  elérkezett   Erzsébet   szülésének  ideje,   fiúgyermeket   szült.
   Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
   és  együtt  örült   vele  mindenki.   A  nyolcadik   napon  jöttek,   hogy
   körülmetéljék a  gyermeket. Atyja  nevéről Zakariásnak  akarták hívni.  De
   anyja ellenezte: "Nem,  János legyen a  neve." Azok megjegyezték:  "Hiszen
   senki  sincs  a  rokonságodban,  akit  így  hívnának!"  Érdeklődtek   erre
   atyjától, hogyan  akarja őt  nevezni. Atyja  írótáblát kért,  és ezeket  a
   szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki  pedig
   megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és  magasztalta
   Istent. Akkor félelem szállta meg  az összes szomszédokat, és Júdában  meg
   az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
   elgondolkodva mondta: "Mi lesz  ebből a gyermekből?  Hiszen nyilván az  Úr
   van vele." A gyermek pedig  növekedett, lélekben erősödött és mindaddig  a
   pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
   Lk 1,57-66. 80

   Elmélkedés:

   A négy evangélium közül egyedül Szent Lukács írása beszéli el  részletesen
   Keresztelő János  születésének  történetét.  A  többi  evangélista  inkább
   fellépéséről ír, amelynek az volt a célja, hogy előkészítse a népet  Jézus
   jövetelére. Lukács  azonban  elbeszéli  nekünk azokat  a  csodás  jeleket,
   amelyek János születésekor történtek,  s amely jelek  az mutatták, hogy  e
   gyermek születésével különleges idő jött el az üdvtörténetben. E  születés
   Isten irgalmasságának jele. A rokonok felismerték, hogy Erzsébettel milyen
   irgalmas Isten,  aki lehetővé  tette, hogy  gyermeke szülessen  idős  kora
   ellenére is.  János  később  Jézus  jövetelét  mondja  meg  előre,  akinek
   születésével az Isteni irgalmasság teljessége  árad ki az egész  emberiség
   felé.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jézus, Isten Báránya, ma  újra találkoztam veled.  Tudom, ki vagy,  mégsem
   ismerlek igazán. Előttem állsz, hozzám  jössz, de titok vagy számomra.  Ki
   vagy te,  aki  napról napra  közelítesz  felém?  Ki vagy  te,  aki  szelíd
   bárányként elveszed bűneimet? Ki  vagy te, aki a  Szentlélek által mind  a
   mai napig titokzatosan jelen nagy  életemben? Most hozzám költöztél,  hogy
   ismeretlenséged  homálya  vágyat  ébresszen  bennem,  hogy  újra  és  újra
   keresésedre induljak. Nálam  lakozol, hogy mind  jobban megismerjelek,  és
   megismertesselek másokkal  is. Tanúságot  teszel magadról,  hogy erőt  adj
   tanúságot tenni rólad. Hálát  adok neked, hogy  megelőzöl engem, így  utat
   mutatsz számomra. Járj előttem mindennap, hogy újra tanúskodhassam rólad.