[Evangelium] 2009-06-21

[Evangelium minden nap]

   2009. június 21. - Évközi 12. vasárnap

   Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: "Keljünk át a
   túlsó partra". Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézus magukkal vitték
   úgy, ahogy ott volt a bárkában.
   Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a  bárkába
   csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt.
   Felkeltették és megkérdezték: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?"
   Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek:  "Hallgass
   el, nyugodj meg!" A szél elállt és nagy csendesség lett.
   Ekkor hozzájuk fordult:  "Miért féltek?  Még mindig  nincs bennetek  hit?"
   Nagy félelem fogta  el ugyanis  őket. Egymást kérdezgették:  Ki lehet  ez,
   hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?"
   Mk 4,35-41

   Elmélkedés:

   Viharzónában
   Az amerikai  katasztrófafilmek egyik  típusában  a hősök  tengeri  viharba
   kerülnek. A nyugodt halászásra indulók hirtelen azt veszik észre, hogy kis
   bárkájuk viharzónába került, s ők igazi életveszélyben vannak. S  miközben
   megpróbálnak szembeszállni a természet  fékezhetetlen erejével, egy  másik
   csapat halálmegvető  bátorsággal indul  útnak egy  kis mentőhajóval,  hogy
   szembeszállva a toronymagas  hullámokkal megmentsék  a bajbajutottakat,  s
   persze ők is bajba  kerülnek. Mind a halászok,  mind a mentőcsapat  tagjai
   láttak már,  tapasztaltak  már  nagy  tengeri viharokat,  de  ez  a  vihar
   mindennél pusztítóbb, mindennél  hevesebb, ez az  évszázad vihara. A  film
   végére persze elcsitul a rettenetes vihar és a hősök megmenekülnek.

   A mai vasárnap  evangéliuma természetesen nem  egy film forgatókönyve,  de
   itt is egy tengeri  viharról van szó. A  jelenet hősei az apostolok,  akik
   éjnek idején  mesterükkel  átkelnek  a Genezáreti-tó  túlsó  partjára,  de
   közben heves vihar  támad. Miközben Jézus  nyugodtan alszik, az  apostolok
   halálveszélyben érzik magukat. A  megoldást természetesen Jézus adja,  aki
   lecsendesíti  a  háborgó  vizeket  és  elnémítja  a  tomboló  szeleket.  A
   katasztrófafilmekkel ellentétben a vészhelyzet nem magától oldódik meg egy
   idő után, hanem Jézus csodájának köszönhetően történik a megmenekülés.

   A történet egyik érdekes eleme az, hogy Jézus alszik. Gondolhatnánk,  hogy
   elfáradt, hiszen  az egész  napot igehirdetéssel,  az emberek  tanításával
   töltötte. Azt  is vélhetnénk,  hogy este  van már,  s ez  indokolja az  Úr
   alvását. Márk evangélista azonban  úgy írja le  az eseményt, hogy  világos
   legyen számunkra,  hogy Jézus  nem  azért alszik,  mert fáradt  vagy  mert
   álmos, hanem  ez  az  alvás  Jézus  nyugalmának  és  a  természet  feletti
   uralmának a jele.  Nyugodtan alszik, mert  életét nem veszélyeztethetik  a
   természet erői sem, hiszen egyetlen szavával képes parancsolni nekik.

   Az elbeszélés másik érdekessége, hogy amennyire nyugodt Jézus,  olyannyira
   nyugtalanok tanítványai,  s  éppen ez  okozza  a jelenet  feszültségét.  A
   tanítványokat halálfélelem tölti el, azt gondolják, hogy ők is és Jézus is
   hamarosan  odavesznek  a  vízben.  Jézus  viszont  semmit  sem  érzékel  a
   veszélyből,  ami  akár  őt,  akár  apostolait  fenyegetné.  Az  elbeszélés
   csúcspontján a tanítványok Jézushoz fordulnak és segítségét kérik.  Amikor
   Jézus felébred, azonnal felismeri a veszélyt és cselekszik. De nem  csupán
   a természet ereje jelentette itt a veszélyt. Az ószövetségi idők embere és
   a Jézus korabeli emberek  a természet erőiben  a gonosz támadásait  vélték
   felismerni. Jézus az  igazi veszélyt  a gonosz támadásában  látja, aki  az
   emberek vesztét akarja.  A megoldás  tehát nem  lehet más,  mint a  gonosz
   megfékezése. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a vihar lecsendesítésére Jézus
   a "hallgass el és nyugodj meg" kifejezést használja, amely szófordulat  az
   ördögűzéseknél fordul  elő.  Gondoljunk  csak arra  a  csodára,  amikor  a
   kafarnaumi zsinagógában  egy tisztátalan  lélek által  megszállt  emberből
   ezekkel a szavakkal űzte ki az ördögöt: "Némulj el és menj ki belőle!" (Mk
   1,25).

   Az az  elgondolás,  amely  szerint  a  természet  ártó  erőiben  a  gonosz
   tevékenykedik az ember kárára, lehetőséget ad nekünk arra az értelmezésre,
   hogy a tanítványok itt valójában kísértést szenvedtek, de ezt a próbát nem
   állták ki, s ennek oka hitetlenségük  volt. Ezek szerint a történet  egyik
   tanulsága az lehet  a keresztény  ember számára, számunkra,  hogy az  élet
   viharaiban  mi  is  kísértéseket  szenvedünk.  Jézus  pedig  jogosan  veti
   szemünkre hitetlenségünket,  ha  nem  bízunk  gondviselő  szeretetében,  s
   félelmeink nagyobbak a bizalmunknál.

   A keresztény hitszónokok és szentírás magyarázók másik kedvelt értelmezése
   szerint a vihar lecsendesítése Jézus isteni és emberi természetére világít
   rá. A bárkában emberként alszik, de Istenként fékezi meg a természetet,  s
   a gonoszt.

   S végül  egy harmadik  magyarázatot is  említsünk meg,  amely a  hajót  az
   egyház  közösségével  azonosítja.   Az  egyház  hajója,   benne  a   hívők
   sokaságával,  mint  utasokkal,  a  földi  világ  tengerén  haladva  számos
   veszélybe kerül,  amíg csak  meg  nem érkezik  végső céljához.  Az  Egyház
   közösségének  egyedül  Jézus  adhat   biztonságot,  egyedül  ő   teremthet
   nyugalmat. Az  Egyház tagjaiként  és Jézus  útitársaiként az  apostolokhoz
   hasonlóan mi is megtapasztalhatjuk, hogy időnként viharzónába kerülünk,  s
   egyedül  Jézus  adhatja  meg  nekünk   a  szerencsés  célba  érkezést.   A
   hitetlenség viharzónája  ott  kezdődik, amikor  a  gyávaság és  a  félelem
   megakadályoz minket  abban,  hogy Jézussal  elinduljunk  és néha  a  világ
   veszélyes vizeire  is kievezzünk,  ahol az  evangélium hirdetése  volna  a
   feladatunk.  A  hívő  ember  viszont   mit  sem  törődik  a   viharzónákra
   figyelmeztető előrejelzésekkel,  mert  tudja,  hogy  élete  Jézus  mellett
   biztonságban van, s ha vele egy csónakban marad, azaz, ha hittel megőrzi a
   kapcsolatot a Jézus által alapított Egyházzal, akkor biztosan célba érhet,
   s eljuthat az üdvösségre.

   Befejezésül volna egy kérésem.  XVI. Benedek pápa  a múlt pénteken,  Jézus
   szívének  ünnepén  Rómában   megnyitotta  a   Papok  évét,   amely  a   mi
   egyházmegyénkben is elkezdődött. A most kezdődő papok évét plébániánkon  a
   jövő vasárnap fogjuk  megnyitni. Kérem,  hogy erre  az alkalomra  mindenki
   készítsen  odahaza  egy  kis  hajtogatott  papírcsónakot  és  hozza  el  a
   szentmisére.  Majd  kiderül,  hogy   miért,  ne  legyünk  most   túlzottan
   kíváncsiak. Aki  már  elfelejtette,  hogy hogyan  kell  készíteni  ezt  az
   egyszerű játékot,  nyugodtan  kérjen  segítséget  a  gyerekektől  vagy  az
   unokáktól. Teljesen mindegy,  hogy milyen  papírból készül,  az a  lényeg,
   hogy mindenki hozza el szépen magával ezt a papírcsónakot a jövő vasárnapi
   szentmisére.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, Jézus, engedd, hogy Benned találjam meg megnyugvásomat, mert egyedül
   Te vagy a  béke. Rajtad  kívül csak viharok  és zavarok  találhatók itt  a
   földön, Te azonban a legfőbb jó vagy, a szív öröme örökkön örökké.