[Evangelium] 2009-06-11

[Evangelium minden nap]

   2009. június 11. - Csütörtök, Szent Barnabás apostol

   Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: "Menjetek, és hirdessétek,
   hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok  fel
   halottakat, tisztítsatok meg leprásokat,  és űzzetek ki ördögöket!  Ingyen
   kaptátok, ingyen is adjátok!  Ne legyen övetekben se  arany, se ezüst,  se
   rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se
   botot! Méltó ugyanis  a munkás  a kenyerére.  Ha egy  városba vagy  faluba
   érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok,
   amíg csak el nem távoztok! Amikor  pedig beléptek a házba, köszöntsétek  a
   ház népét.  Ha  érdemes  rá a  ház,  akkor  a békétek  rászáll;  ha  pedig
   érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok."
   Mt 10,7-13

   Elmélkedés:

   A ma  ünnepelt Szent  Barnabás  nem a  Jézus által  kiválasztott  tizenkét
   apostol testületéhez tartozott, hanem amiatt nevezzük őt apostolnak,  mert
   a kezdeti időkben Pál  apostol társaként vállalta  az apostoli munkát,  az
   evangélium  hirdetését.  Az  Apostolok  Cselekedeti  beszámolója   szerint
   földjét eladta, hogy árát a szegényeknek adományozhassa. Már ez a tény  is
   mutatja elszántságát  és lelkesedését,  amely később,  a pogányok  körében
   folytatott buzgó evangelizálás során még inkább megmutatkozott. Rendkívüli
   bátorság kellett hozzá, hogy Pállal együtt elinduljon olyan emberek  közé,
   akik még nem hallottak semmit Jézusról és tanításáról, hogy az ő  körükben
   tegyenek tanúságot. Természetesen nem csupán emberi lelkesedése hozta  meg
   a várt eredményt, hanem a Szentlélek segítsége is kellett ehhez.  Barnabás
   példája azt mutatja, hogy Isten néha ismeretlen utakra hív minket.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Atyám, reád bízom magamat,
   tégy velem, amit akarsz!
   Bármit teszel is velem, köszönöm neked.
   Kész vagyok mindenre, elfogadok mindent.
   Csak teljesedjék akaratod rajtam
   és minden teremtményeden,
   semmi másra nem vágyom, Istenem!
   Charles de Foucauld