[Evangelium] 2009-06-07

[Evangelium minden nap]

   2009. június 7. - Szentháromság vasárnapja

   Abban az időben a tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a  hegyre,
   ahova Jézus  rendelte  őket.  Amikor meglátták  őt,  leborultak  előtte  a
   földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és
   ezt mondta nekik:  "Én kaptam  meg minden hatalmat  az égen  és a  földön.
   Ezért  most  menjetek  el,  és  tegyetek  tanítványommá  minden  nemzetet!
   Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok
   meg őket  mindannak megtartására,  amit parancsoltam  nektek! És  íme,  én
   veletek vagyok mindennap a világ végéig!"
   Mt 28,16-20

   Elmélkedés:

   Egységben élni az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel
   Egyházunk tanítása szerint a keresztény hit és élet központi titka,  eleme
   a  Szentháromság.  Keresztény   életünk  ugyanis   azzal  kezdődik,   hogy
   megkeresztelkedünk az  Atya és  a  Fiú és  a  Szentlélek nevében.  Azt  is
   tudjuk, hogy a szentírás  és a teremtett világ  sok mindent elárul  nekünk
   Istenről,  de   Isten   belső   élete,   a   Szentháromság   belső   élete
   megközelíthetetlen titok  marad  emberi  értelmünk számára.  S  bár  Jézus
   Krisztus által új dolgokat tudhattunk meg, még mindig maradt titok bőven.

   Ma, Szentháromság  vasárnapjának ünnepén  jelen prédikáció  keretében  nem
   kívánok elvont elméleti fejtegetésbe kezdeni a Szentháromság tanról, hanem
   egy kis segítséget szeretnék  nyújtani ahhoz, hogy felfedezzük,  valójában
   mennyire közel  áll  hozzánk  az  Atya, a  Fiú  és  Szentlélek.  Ehhez  az
   újszövetségi szentírást hívjuk most segítségül.

   Tekintsük tehát  át  röviden  és  a  teljesség  igénye  nélkül,  hogy  mit
   tanítanak  az  evangéliumok  és  az   apostoli  levelek  a  három   isteni
   személyről. Az első három  evangéliumban a Fiú úgy  áll előttünk, mint  az
   Atya küldötte  és  a Szentlélekkel  eltelt  Messiás. Jézus  tudatában  van
   annak, hogy az Atya küldötte, az Atya akaratát kell teljesítenie, s  ehhez
   meg is  kapja az  erőt  a Szentlélekben.  Máté,  Márk és  Lukács  örömhíre
   emellett azt is  hangsúlyozza, hogy  Jézus azt  tekinti feladatának,  hogy
   megismertesse  az  emberekkel  az  Atyát,  aki  valóban  Atyaként   tekint
   mindenkire és nem egy elérhetetlen Isten. A Jézus által küldött Szentlélek
   újjáalkotó ereje  megtapasztalható  az  emberek számára,  hiszen  a  Lélek
   tevékenysége az Istennel való kapcsolatunkat is újjáteremti. Szent  János,
   a negyedik evangélium szerzője Jézus tanúságtételét helyezi a középpontba.
   Ennek alapja  az, hogy  a Fiú  ismeri az  Atyát, mindent  tőle tud,  az  ő
   tanítását közvetíti  az emberek  felé, tehát  végeredményben a  Fiú  által
   ismerjük meg  a mennyei  Atyát. S  mivel kettejük  kapcsolatát a  szeretet
   határozza meg,  ezért  a Fiú  tanúságtétele  nem szólhat  másról,  mint  a
   szeretetről, arról az isteni szeretetről, amely megszólítja és a  szeretet
   közösségébe hívja az  embert. Ezt  leginkább Jézusnak  az utolsó  vacsorán
   mondott, az Atyához  szóló imája  fejezi ki, amelyből  kiderül egysége  az
   Atyával és tanítványaival, s ebből ismerheti  fel a világ, hogy a Fiút  az
   Atya küldte, aki  úgy szereti  az embereket, ahogyan  a Fiút  is (vö.:  Jn
   17,23). János írásának fontos mondanivalója  továbbá az is, hogy a  teljes
   igazságra, Isten tökéletes megismerésére a Szentlélek vezeti el a hívőket.

   Szent Pál apostol  leveleiben gyakran találkozunk  a három isteni  személy
   tevékenységével. A  római és  a korintusiaknak  szóló két  levél  tanúsága
   szerint a Lélek, aki feltámasztotta a Fiút a halottak közül, a hívőket  is
   fel fogja támasztani (vö.: Róm 8,11),  s ugyanez a Lélek, akit az  Atyától
   kaptunk,  s  aki  bennünk   van,  ragad  meg   minket,  hívőket  és   tesz
   mindannyiunkat Krisztus  testének tagjává  (vö.:  1Kor 6,15-20).  Pál  más
   helyeken is megkülönbözteti  írásaiban a  három isteni  személyt. A  lelki
   adományokkal kapcsolatban ezt írja: "A lelki adományok ugyan különfélék, a
   Lélek azonban  ugyanaz. A  szolgálatok  is különfélék,  de az  Úr  (Jézus)
   ugyanaz. Sokfélék a jelek  is, de Isten (az  Atya), aki mindenben  mindent
   véghezvisz, ugyanaz" (1Kor 12,4-6). A  népek apostola a második  korintusi
   levelet a következő áldással fejezi  be: "Urunk, Jézus Krisztus  kegyelme,
   Isten szeretete és a  Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!"  (2Kor
   13,13). Ez a liturgikus  veretű szentháromságos formula arról  tanúskodik,
   hogy a  levél  megírásakor,  Kr.  u.  55  tavaszán,  tehát  mindössze  két
   évtizeddel  a  Jézus-esemény  után,   a  keresztények  liturgiájában   már
   szerepelt a Szentháromság megvallása, s mind a mai napig szerepel,  hiszen
   ezzel kezdjük a szentmisét.

   Befejezésül pedig térjünk vissza még Máté evangéliumához, egészen pontosan
   ahhoz  a  részhez,  amelyet  a  mai  ünnep  evangéliumában   felolvastunk.
   Mennybemenetelekor Jézus  parancsba adja  az apostoloknak,  hogy  tegyenek
   tanítványává minden nemzetet és "kereszteljék meg őket az Atya, a Fiú és a
   Szentlélek nevében!"  (Mt  28,19).  A Szentírásban  tulajdonképpen  ez  az
   egyetlen hely, ahol a  Szentháromság személyei közvetlenül egymás  mellett
   vannak megemlítve.  Isten  minden  embert üdvözíteni  akar.  Ezen  szándék
   megvalósulása érdekében küldi el az Atya a mi emberi világunkba a megváltó
   a Fiút és a megszentelő Szentlelket. Az isteni üdvözítő szándékot az ember
   a hit és a megtérés által fogadja el, amelyet a keresztség nyilvánít ki. A
   Szentháromság nevében  megkereszteltek  tehát életközösségbe  kerülnek  az
   Atyával, a Fiúval és  a Szentlélekkel. A mai  ünnep azt tanítja nekünk  és
   azt kéri tőlünk, hogy mi, keresztények  - miközben valljuk a három  isteni
   személyt - éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Három személyben örökös Urunknak
   szálljon az égig szüntelen dicséret,
   ős szeretettel ölelje, éltesse
   szomjas szívünket.

   Mindenek Atyja, hatalom, erősség,
   lényedbe, élő tenmagadba zárj be,
   és add meg nekünk szent hitünk jutalmát
   égi hazádban.

   Nem apadó Fény tükre és világa,
   Egyszülött-Isten, tieid vagyunk mi,
   dús venyigék, kik eleven tövedből
   termik a szőlőt.

   Tűz, Szeretet, Láng, hatalmas erőddel
   mérd a világot, igazítsad útját,
   Lélek, te lelkünk szerelme, virága,
   minket is ápolj!

   Mézízű vendég, Egyeden, de Három,
   szent hajlamokkal rügyeztesd szívünket,
   s himnuszaiddal egyre csak daloljunk
   élvezetedben. Ámen.