[Evangelium] 2009-06-03

[Evangelium minden nap]

   2009. június 3. - Szerda

   Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs
   feltámadás. Megkérdezték  őt:  "Mester!  Mózes  megírta  nekünk,  hogy  ha
   valakinek a  testvére meghal  és gyermek  nélkül hagyja  hátra  feleségét,
   akkor  a  testvér  vegye  el  annak  a  feleségét,  és  támasszon   utódot
   testvérének. Volt egyszer hét testvér.  Az első feleséget vett magának  és
   meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is
   meghalt, és  nem  hagyott  utódot. Éppúgy  a  harmadik  is.  Hasonlóképpen
   feleségül vette  az asszonyt  mind a  hét, és  nem hagytak  utódot.  Végül
   meghalt az asszony  is. A  feltámadáskor -  ha ugyan  feltámadnak -,  ezek
   közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!"
   Jézus azt felelte nekik:  "Nyilván azért tévedtek,  mert nem ismeritek  az
   Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már
   nem házasodnak, sem  férjhez nem  mennek, hanem olyanok  lesznek, mint  az
   angyalok a mennyben. A halottak  feltámadása felől pedig nem  olvastátok-e
   Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez
   Isten: "Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?" Isten nem
   a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!"
   Mk 12,18-27

   Elmélkedés:

   A farizeusok  sikertelen  próbálkozását követően  a  szadduceusok  vallási
   csoportjának képviselői  tesznek  fel  Jézusnak egy  kérdést.  Kérdésük  a
   feltámadásra vonatkozik, amelyet ők  maguk elutasítottak arra  hivatkozva,
   hogy arról  nem tanítanak  a mózesi  könyvek. Jézus  azokból a  szentírási
   könyvekből  bizonyítja  a   feltámadást,  amelyeket   a  szadduceusok   is
   elfogadtak, tanítást adva  az élők Istenéről.  Már az ószövetségi  könyvek
   is, de még inkább Jézus tanítása  arról tanúskodnak, hogy a hívő embert  a
   halál nem szakíthatja  el Istentől. A  hívő abban a  reményben él, hogy  a
   feltámadás révén  Isten  újjáalkotja, s  az  öröklétben vele  lehet  majd.
   Testünk halála nem jelenti a halál győzelmét, hiszen Krisztus  feltámadása
   számunkra is megjelöli a célt.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Óh Uram, Istenem! Benned van reményem.
   Óh édes Jézusom! Szabadíts most engem!
   A szorító láncban, nyomorult kínzásban
   Hozzád vágyik lelkem.
   Epedve, sóhajtva, térdemre roskadva,
   imádlak, esengek: szabadíts meg engem.