[Evangelium] 2009-06-02

[Evangelium minden nap]

   2009. június 2. - Kedd

   Egyszer néhány farizeust  és Heródes-párti embert  küldtek Jézushoz,  hogy
   szaván fogják  őt.  Azok  odamentek  hozzá,  és  megszólították:  "Mester,
   tudjuk, hogy  igazmondó vagy.  Nem befolyásol  a mások  véleménye, és  nem
   nézed az emberek  személyét, hanem  az igazsághoz híven  tanítod az  Isten
   útját. Szabad-e adót fizetni  a császárnak, vagy  nem? Fizessünk, vagy  ne
   fizessünk?" Jézus  azonban  átlátott  álnokságukon, és  ezért  így  szólt:
   "Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok  ide egy dénárt, hadd lássam!"  Erre
   odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: "Kinek a képe és felirata ez?"
   Azok ezt felelték: "A császáré."  Jézus pedig így folytatta: "Adjátok  meg
   tehát a császárnak, ami a császáré,  és az Istennek, ami az Istené!"  Azok
   igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
   Mk 12,13-17

   Elmélkedés:

   Még ellenfelei is rájönnek arra, hogy  Jézus az igazságot tanítja. De  nem
   tévedünk,  ha   dicsérő  szavaikban   gúnyt  vélünk   felfedezni.   Miután
   kellőképpen  megdicsérték  és  igazmondónak  nevezték,  felteszik  neki  a
   kérdést, amelyre igaz választ várnak: Szabad-e adót fizetni a  császárnak?
   Kérdésükkel Jézust olyan  területre akarják kényszeríteni,  ahol nincs  jó
   válasz. Ha  helyesli az  adófizetést, kivívja  a római  hatalom  elnyomása
   miatt elégedetlenkedők rosszallását. Ha ellenben megtiltja az adófizetést,
   joggal vádolhatnák  a  lázítás  vádjával. A  kérdés  bizonyára  sok  vitát
   eredményezett a mindennapokban abban az időben, s minden bizonnyal egészen
   különböző vélemények alakultak ki. Jézus ügyesen kibújik a napi  politikai
   csatározások csapdájából,  és  egy  másik szintre  helyezi  a  kérdést,  a
   kötelességek teljesítésének  szintjére. Mind  Isten iránti,  mind  evilági
   kötelességeinket meg kell tenni.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Szent Atyánk, az  élet és a  szeretet kiapadhatatlan forrása,  aki az  élő
   emberben  kinyilatkoztatod  dicsőséged  ragyogását,  és  szívébe  helyezed
   hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen,
   hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem  járjon
   mindenki teljes  önzetlenséggel  azon az  úton,  amelyen a  Te  szereteted
   megvalósul.
   II. János Pál pápa