[Evangelium] 2009-05-28

[Evangelium minden nap]

   2009. május 28. - Csütörtök

   Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám,
   nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni
   fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy  és
   én tebenned, úgy legyenek ők is  mibennünk, és így elhiggye a világ,  hogy
   te küldtél engem.  Megosztottam velük a  dicsőséget, amelyet nekem  adtál,
   hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy
   így ők is  teljesen egyek legyenek,  s megtudja a  világ, hogy te  küldtél
   engem, és szereted őket,  amint engem szerettél.  Atyám! Azt akarom,  hogy
   akiket  nekem  adtál,  ott  legyenek  velem,  ahol  én  vagyok,  s  lássák
   dicsőségemet, amelyet  nekem  adtál, mivel  már  a világ  teremtése  előtt
   szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek,  s
   ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és
   ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz,  bennük
   legyen, és én is őbennük legyek.
   Jn 17,20-26

   Elmélkedés:

   Az utolsó vacsorán Jézus  azt kéri imájában  az Atyától, hogy  tanítványai
   egyek legyenek  és  így  elhiggye a  világ,  hogy  őt az  Atya  küldte.  A
   keresztények egysége tehát nem csupán a mi Urunknak a vágya, hanem a miénk
   is kell hogy legyen, hiszen ez alapozza meg tanúságtételünk  hitelességét.
   Ha  úgy  próbáljuk  felmutatni  Krisztus  képét,  hogy  közben   egymással
   vitatkozunk, joggal hihetik rólunk, hogy mi sem találtuk meg az igazságot.
   A megosztottság olyan  akadály, amely  épp egyik  legfőbb küldetésünk,  az
   evangelizáció  végrehajtásában   gátol   minket.   A   krisztusi   örömhír
   továbbadása út  számunkra, amelyen  haladva Istenhez  is és  egymáshoz  is
   közelebb kerülhetünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a
   hatalmas  önszeretet,  melynek  igája   alatt  az  eszem  használata   óta
   sóhajtozom, és  az  érzéki  bűnök  terhe, súlya.  De  mire  való  a  bűnök
   összehasonlítása! Mind egyenlő volt,  mert legkisebbikük is sokkal  többet
   nyomott,  mint  szeretetem  súlya.   Adj,  Uram,  nekem  könnyeket,   hogy
   megsirassam őket, érzem  ugyanis, hogy  még nem bántam  meg eddig  eléggé.
   Végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy  a
   Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom őket.