[Evangelium] 2009-05-26

[Evangelium minden nap]

   2009. május 26. - Kedd

   Jézus az utolsó  vacsorán tekintetét  az égre emelte,  és így  imádkozott:
   "Atyám, eljött az óra.  Dicsőítsd meg Fiadat,  hogy Fiad is  megdicsőítsen
   téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek,  akit
   neki adtál, örök életet adjon. Az  örök élet pedig az, hogy  megismerjenek
   téged, az  egy  igaz Istent,  és  Jézus  Krisztust, akit  te  küldtél.  Én
   megdicsőítettelek  téged  a  földön.  A  feladatot,  amelyet  rám  bíztál,
   teljesítettem. Atyám,  most te  dicsőíts meg  engem azzal  a  dicsőséggel,
   amelyben részem volt  nálad a világ  teremtése előtt!  Kinyilatkoztattalak
   téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem
   adtad őket. Tanításodat megtartották. Most  már tudják, hogy minden,  amit
   nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők
   pedig elfogadták: megismerték az igazságot,  hogy tőled jöttem, és  hittel
   elfogadták, hogy  te  küldtél  engem.  Értük  könyörgök.  Nem  a  világért
   könyörgök, hanem  értük,  akiket nekem  adtál.  Tieid ők-  hiszen  a  tied
   mindaz,  ami  az  enyém,  és  minden  az  enyém,  ami  a  tiéd  -,  és  én
   megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább  itt e világban, ők azonban  a
   világban maradnak. Én most hozzád megyek."
   Jn 17,1-11a

   Elmélkedés:

   Jézus  utolsó  vacsorán   mondott  szavait   olvassuk  az   evangéliumban,
   amelyekben  az  Atyával  való  kapcsolatáról,  egységéről  beszél.   Földi
   küldetésének, a megváltás műve  megvalósulásához közeledve Jézus  egyrészt
   előre tekint, hogy felmagasztalását követően újra találkozhat az  Atyával,
   másrészt tanítványaira  gondol, azokért  imádkozik, akik  hittek benne.  S
   mivel minden  tanítványát  sajátjának  tekint,  ezért  mindenkit  szeretne
   elvezetni a mennyországba. Akkor követhetjük őt a mennybe, ha megőrizzük a
   Jézussal való  egységet,  hiszünk  benne. Mennybe  jutásunk  alapja  az  a
   remény, hogy a Jézus megdicsőítő Atya üdvözíteni akar minket. A mi hazánk,
   örök otthonunk a mennyben van.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy  fényre
   gyúl mind, hogy  Téged követ, szolgál  Neked újítva tisztaságát.  Napkelte
   hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy  ez
   a Nap  ragyogjon benn  örökre,  hogy Érted  égő  tüzet sose  veszt.  Uram,
   ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
   Szent Efrém