[Evangelium] 2009-05-25

[Evangelium minden nap]

   2009. május 25. - Hétfő

   Amikor  az  utolsó  vacsorán  Jézus  elmondta  búcsúbeszédét,  tanítványai
   megjegyezték: "Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most  elismerjük,
   hogy mindent tudsz, és nincs szükség  rá, hogy valaki is kérdezzen.  Ezért
   hisszük, hogy Istentől jöttél." Jézus így felelt: "Most hisztek? Eljön  az
   óra - már el is jött -, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem
   magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt
   azért mondtam  nektek,  hogy  békességet  találjatok  bennem.  A  világban
   üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot."
   Jn 16,29-33

   Elmélkedés:

   Jézus azzal  bátorítja  övéit, hogy  Ő  legyőzte a  világot.  De mi  ez  a
   győzelem, s  mi a  jelentősége?  Az emberiség  története, miként  arról  a
   szentírás  elején  a  bűnbeesés  elbeszélése  beszámol,  egy   vereséggel,
   bukással, kudarccal kezdődik.  Az ember  vereséget szenved  az őt  kísértő
   gonosszal szemben.  Ettől  kezdve  minden ember  élete  állandó  küzdelmet
   jelent. Döntenünk kell,  hogy a  jónak vagy  a rossznak,  Istennek vagy  a
   gonosznak engedelmeskedünk. Ebbe  a küzdelembe  száll be  Jézus, amikor  a
   világra jön, s  ezt nyeri  meg végérvényesen, amikor  meghal a  kereszten.
   Halála és feltámadása azt bizonyítja, hogy legyőzte a gonoszt, a bűnt és a
   halált. Jézus segít  minket abban, hogy  mi is eredményesen  vegyük fel  a
   küzdelmet, s győzzünk a rossz felett. Ha engedelmeskedünk neki, győzelemre
   segít minket, s ez nem más, mint az üdvösség.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram Jézus, Te  azt parancsoltad nekem,  hogy szüntelenül imádkozzam,  add
   nekem kegyelmedet,  hogy  meg  tudjam  tenni, s  add  meg  ezt  azoknak  a
   lelkeknek is, akiket  rám bíztál.  Isteni Ige,  Te magad  vagy bennünk  az
   örökké tartó és szüntelen  imádság. Isten Báránya,  Te vagy a  világosság,
   amely megvilágítja  lelkünk  egész égboltját.  Bár  soha ne  akarnánk  más
   imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
   szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
   egy a szemlélés  és a szeretet.  Engedd, hogy olyan  tökéletesen és  olyan
   bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
   tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!