[Evangelium] 2009-05-17

[Evangelium minden nap]

   2009. május 17. - Húsvét 6. vasárnapja

   Abban az időben  Jézus ezt  mondta tanítványainak: Amint  engem szeret  az
   Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben.  Ha
   megtartjátok  parancsaimat,   megmaradtok  szeretetemben,   ahogy  én   is
   megtartottam Atyám  parancsait, és  megmaradok az  ő szeretetében.  Ezeket
   azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel
   teljes legyen.  Az az  én parancsom,  hogy szeressétek  egymást, amint  én
   szerettelek titeket.  Nagyobb szeretete  senkinek sincs,  mint annak,  aki
   életét adja  barátaiért.  Ti  barátaim  vagytok,  ha  azt  teszitek,  amit
   parancsolok nektek. Nem  mondalak titeket többé  szolgának, mert a  szolga
   nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt,
   amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem,
   hanem én választottalak titeket, és  arra rendeltelek, hogy elmenjetek  és
   gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az  én
   nevemben,  megadja  nektek.  Azt  parancsolom  nektek,  hogy   szeressétek
   egymást!
   Jn 15,9-17

   Elmélkedés:

   Barátaim vagytok
   Az ókorban úgy gondolták, hogy az emberek közti szeretetkapcsolatok  közül
   a barátság  a  legszebb,  s  ez teszi  a  leginkább  boldoggá  az  embert.
   Idézhetnénk a  görögök  mondását,  amely  szerint  mindazon  javak  közül,
   amelyek a teljes  boldogságot jelentik  az ember számára,  a legnagyobb  a
   barátság. Ciceró, a híres római költő pedig azt vallotta, hogy se  víznek,
   se  tűznek,  sem  más  dolgoknak   nem  vesszük  annyi  hasznát,  mint   a
   barátságnak. Manapság mintha sokan leértékelnék a barátság jelentőségét. A
   gyorsan fejlődő  világban, a  gyorsan változó  kapcsolatok korában  ritkán
   alakulnak ki mély barátságok. Szinte  minden fiatalnak vannak cimborái  és
   haverjai, akikkel összejárnak és szórakoznak, de ez még igen messze áll az
   igazi barátságtól.

   Márpedig az embernek szüksége  van arra, hogy  legyen barátja, legyen  egy
   igazán jó  barátja.  Elmondok ezzel  kapcsolatban  egy történetet.  Még  a
   nagyböjti időben egy  középiskolás fiatal  jött hozzám gyónni  és egy  kis
   lelki beszélgetésre. Mivel nem szeretném elárulni az igazi nevét, ezért  a
   jól bevált módszernél maradva nevezzük őt Eszternek. Eszter többek  között
   elmesélte, hogy az  előző nap  törölte magát  minden internetes  közösségi
   oldalról.  Az  okáról  nem   kellett  faggatnom,  megmondta  anélkül   is.
   Elmesélte, hogy az  elmúlt 4-5 év  alatt tizenkettő virtuális  közösségnek
   lett a  tagja,  kivétel  nélkül  minden  nap  az  internet  előtt  ült  és
   ismerősöket gyűjtött  magának,  már  közel ötezer  ismerőse  volt.  Néhány
   nappal korábban  az egyik  ilyen közösségi  oldal új  funkciókkal  bővült,
   mégpedig azzal,  hogy minden  ismerősnél be  lehetett jelölni,  hogy ki  a
   lakótárs, ki a  munkatárs vagy üzleti  partner, kik a  családtagok, ki  az
   iskolatárs,  kivel  lakik  egy  utcában   és  hasonlók.  Eszter  az   első
   pillanatban nagyon  megörült  ennek  az új  lehetőségnek  és  három  napon
   keresztül csak azzal foglalkozott, hogy mindenkinél bejelölje, hogy honnan
   ismeri. Amikor a nagy munka  végére ért, teljesen váratlanul átvillant  az
   agyán egy gondolat:  A lehetőségek  között nem volt  olyan, hogy  "barát".
   Volt ott  szinte  mindenféle emberi  kapcsolat,  de barátként  senkit  nem
   lehetett megjelölni.  Teljesen megdöbbent  azon a  tényen, hogy  a  honlap
   készítőinek eszébe sem  jutott, hogy az  embereknek lehetnek barátaik  is.
   Aztán néhány másodperc múlva átfutott  a fején egy másik gondolat:  "Nincs
   barátom!" Ha lett  volna ilyen  lehetőség, akkor sem  tudott volna  senkit
   megjelölni barátként. Hirtelen nagyon  szegénynek érezte magát. De  Eszter
   volt annyira  okos lány,  hogy azonnal  átlátta a  szomorú helyzet  valódi
   okát: azért nincsenek hús-vér, élő barátai, mert minden idejét a virtuális
   ismerősökkel töltötte. Aztán jött  harmadik gondolat: ennek azonnal  véget
   kell vetni.  Gyorsan  cselekedett, törölte  magát  az oldalról,  aztán  az
   összes többiről  is.  Mindezek  után jött  el  hozzám  egy  beszélgetésre,
   amelynek a végén felszabadult örömmel  mondta: "Szabadnak érzem magam  új,
   baráti kapcsolatokra!"

   Mindannyian igazi, emberi kapcsolatokra, valódi barátságra vágyunk.  Ebben
   valamennyien hasonlítunk Eszterre. A barátságban megtalálható a bizalom, a
   hűség, az  önzetlenség, tehát  olyan tulajdonságok,  amelyek Isten  és  az
   emberek  kapcsolatában  is  jelen  vannak.  Nem  véletlen  tehát,  hogy  a
   szentírásban lépten-nyomon  találkozunk azzal  a gondolattal,  hogy  Isten
   barátságot ajánl az embereknek. Az ószövetségi időkben például Ábrahám  és
   Mózes is kiérdemelte, hogy "Isten barátjának" nevezzék őket (vö.: Iz 41,8;
   Kiv  33,11).   Jézus  barátként   tekint  mindenekelőtt   apostolaira   és
   tanítványaira, de minden emberre. Barátsággal fordul még a bűnösökhöz  is,
   amelynek köszönhetően ellenfelei többször azzal vádolják, hogy a  vámosok,
   az utcanők és a bűnösök barátja, s ezt ő nem utasítja el, hiszen küldetése
   hozzájuk is szól.

   Az elhangzottak  fényében  talán  jobban  megértjük  Jézus  kijelentésének
   lényegét. Így  tanított:  "Ti  barátaim vagytok,  ha  azt  teszitek,  amit
   parancsolok nektek. Nem  mondalak titeket többé  szolgának, mert a  szolga
   nem  tudja,  mit  tesz  az  ura.  Barátaimnak  mondalak  benneteket."  (Jn
   15,14-15). Jézus  barátságra hív  minket. Barátként  gondolt ránk,  amikor
   életét adta értünk.  És mindig  barátként tekint ránk.  Szükségünk is  van
   barátságára, szeretetére.  Jézus  barátsága segítsen  minket  abban,  hogy
   emberi kapcsolatainkban is sikerüljön megvalósítanunk az igaz  barátságot.
   Tízezer virtuális ismerősnél is többet ér egyetlen igaz barát.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Úgy állok előtted, Uram,
   mint barát a barátja előtt,
   és kérlek, vonzz magadhoz
   kimondhatatlan szereteteddel;
   ne engedj tőled soha eltávoznom,
   hogy mindig a tiéd legyek!