[Evangelium] 2009-05-10

[Evangelium minden nap]

   2009. május 10. - Húsvét 5. vasárnapja

   Abban az  időben  Jézus ezt  mondta  tanítványainak: Én  vagyok  az  igazi
   szőlőtő, és  Atyám  a  szőlőműves.  Minden  szőlővesszőt,  amely  nem  hoz
   gyümölcsöt  bennem,  lemetsz  rólam,  azt  pedig,  amely  gyümölcsöt  hoz,
   megtisztítja, hogy még többet teremjen.  Ti már tiszták vagytok a  tanítás
   által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok  bennem, akkor én is  bennetek
   maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem  marad
   a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti  a
   szőlővesszők. Aki bennem  marad, és  én őbenne,  az bő  termést hoz,  mert
   nélkülem semmit sem tehettek.  Aki nem marad bennem,  azt kivetik, mint  a
   szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem
   maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek,
   és megkapjátok. Azáltal dicsőül  meg Atyám, hogy bő  termést hoztok, és  a
   tanítványaim lesztek.
   Jn 15,1-8

   Elmélkedés:

   Szeretetben élni
   Az öreg bölcshöz egy gazdag üzletember a következő ajánlattal állított  be
   egy reggelen:  "Fizetek  magának  10  ezer dollárt,  ha  három  nap  alatt
   megtanít az igazi bölcsességre. Szeretnék bölcs lenni, de több időm  nincs
   a  bölcsesség  megszerzésére."  Az  öreghez  már  sokféle  ember  érkezett
   korábban, akik  a legkülönbözőbb  ügyekben kérték  ki tanácsát,  de  ilyen
   furcsa kéréssel  még  ő sem  találkozott.  A meglepődés  vagy  csodálkozás
   legkisebb jelét sem mutatva az válaszolta, hogy ehhez bizony egyetlen  nap
   is elég, és  még fizetni sem  kell érte. Aztán  még hozzátette, hogy  akár
   rögtön el is  kezdhetik a  tanulást. Az üzletember  persze csodálkozott  a
   bölcs ajánlatán, de beleegyezett. Ekkor a bölcs felszólította, hogy  vesse
   le zakóját és nyakkendőjét, szabaduljon meg cipőjétől és zoknijától, aztán
   álljon ki a zuhogó esőben a szabad  ég alá és mindkét kezét tárja  magasra
   az ég felé, s  maradjon így, amíg  ő azt nem mondja,  hogy elég. A  gazdag
   ember  még   jobban  elcsodálkozott,   de  nem   akarta  elszalasztani   a
   lehetőséget, ezért engedelmeskedett.  Kiállt az esőre,  karját az ég  felé
   tárta, a bölcs öreg pedig elment. Percek alatt bőrig ázott, de nem  bánta,
   ha ez a  bölcsesség ára. Így  állt egész nap,  amíg estefelé visszajött  a
   bölcs, s mondta neki, hogy most már beállhat a tető alá, majd  megkérdezte
   tőle, hogy  min járt  az esze  egész nap?  Az üzletember  ezt  válaszolta:
   "Először a munkámra gondoltam, amit a mai napon nem tudok elvégezni, utána
   meg a családomra, akikre  kevés idő jut a  munkám miatt. Aztán pedig  arra
   gondoltam a zuhogó esőben, hogy én is csak egy szegény ember vagyok. Végül
   - miután itt álltam egéz  nap a szakadó esőben  - úgy éreztem magam,  mint
   aki teljesen megbolondult, mint  egy igazi bolond".  Nagyon jó -  kiáltott
   fel lelkesen  a  bölcs  -  az igazi  bölcsesség  egy  ilyen  felismeréssel
   kezdődik.

   A történetet  azért  mondtam el,  mert  mindannyian hasonlítunk  a  gazdag
   emberhez abban, hogy szeretnénk bölcsen élni. Ha nem is vagyunk tehetősek,
   bölcsességre szükségünk  van  az  életben ahhoz,  hogy  helyes  döntéseket
   tudjunk hozni. Mindenki keresi a bölcsességet, azt az életszemléletet, azt
   a gondolkodást, amely  segíti őt a  földi élet során  a boldogulásban.  Ha
   átgondoljuk az  emberiség  és  az emberi  gondolkodás  eddigi  történetét,
   láthatjuk, hogy a bölcsességnek sokszor semmi köze sincs a vallásossághoz,
   hanem egyszerűen csak emberi bölcsességet  jelent. A vallásos, hívő  ember
   viszont a bölcsességet is, mint minden mást az életben, Isten  ajándékának
   tekinti. Ebben az értelemben a bölcsesség  már nem csupán a földi  életben
   való  boldoguláshoz  nyújt  segítséget,  hanem  jóval  többhöz.  Az  igazi
   bölcsesség megmutatja számunkra az utat Istenhez és az örök élethez, s  ez
   az út  annak  felismerésével  kezdődik,  hogy  egyszerű,  szegény  emberek
   vagyunk. Egyszerű emberek, akik Isten nélkül semmit sem érünk.

   A mai vasárnap evangéliumában  Jézus a következőket  mondta: "Én vagyok  a
   szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő  termést
   hoz, mert  nélkülem semmit  sem tehettek"  (Jn 15,5).  A keresztény  ember
   számára ott kezdődik  a bölcsesség,  hogy nem elégszik  meg egy  felületes
   ismerettel Jézusról, hanem felismeri Jézus személyében az Istenhez  vezető
   utat. Ezekben  a napokban  a Szentatya,  XVI. Benedek  pápa a  Szentföldön
   tartózkodik, s többek között ellátogat Jordániába is. Lelkipásztori  útját
   megelőzően egy jordán katolikus pap a következőt mondta: "Mi,  katolikusok
   nem csak látni  szeretnék Péter  apostol utódát,  hanem szeretnénk  együtt
   imádkozni vele és érte és a világon élő minden egyházért". Ez a kijelentés
   jól mutatja,  hogy  a pápa  útjai  egyrészről kifejezik  az  ő  törődését,
   szeretetét a hívők iránt, másrészt alkalmat  adnak a híveknek, hogy ők  is
   kifejezzék  egységüket  a  pápával.  Ennek  kapcsán  eszünkbe  jut  az  az
   evangéliumi jelenet,  amikor a  Jeruzsálembe érkező  görög zarándokok  így
   fordulnak Fülöp apostolhoz: "Látni  szeretnénk Jézust!" (Jn 12,21).  Igen,
   mi is látni szeretnénk Jézust, de ennél többet is szeretnénk.  Szeretnénk,
   ha olyan  szoros  lehetne  a  kapcsolatunk  vele,  miként  a  szőlővesszők
   kapcsolódnak a  szőlőtőhöz. Jézus  szoros kapcsolatban,  egységben van  az
   Atyával, s ez  a kapcsolat élteti.  Ennek mintájára mi  is Jézus által  az
   Atyával való kapcsolatból élünk, minket is Isten szeretete éltet.

   Emberi kapcsolataink  mind-mind a  magány, az  egyedüllét, a  társtalanság
   megszüntetésére irányulnak. Így  van ez  család, a barátság  vagy éppen  a
   szerelem esetében. E kapcsolataink sok örömet szerezhetnek nekünk,  máskor
   viszont csalódást okoznak. Emberi kapcsolataink elhidegülnek,  megszűnnek,
   ha nem élteti, ha nem újítja meg  őket szüntelenül a szeretet. De így  van
   ez Istennel  való  kapcsolatunk esetében  is,  melyet szintén  a  szeretet
   éltet. Istent, a szeretet  forrását szeretnénk megismerni, Őbenne  akarunk
   hinni, Őbenne  szeretnénk  élni,  s az  Ő  szeretetét  akarjuk  továbbadni
   mindenkinek.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja,
   Te ajándékoztad a világnak
   az igaz világosságot,
   Jézust, a te Fiadat - Isten Fiát.
   Te teljesen ráhagyatkoztál
   Isten meghívására,
   s így a jóság forrásává lettél,
   mely Istenből fakad.
   Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket Őhozzá.
   Taníts meg minket megismerni és szeretni Őt,
   hogy mi magunk is
   valóban szerető emberek
   és az élő víz forrásai lehessünk
   egy szomjazó világban.
   XVI. Benedek pápa