[Evangelium] 2009-05-09

[Evangelium minden nap]

   2009. május 9. - Szombat

   Az utolsó vacsorán Jézus így  szólt tanítványaihoz: "Ha ismernétek  engem,
   Atyámat is  ismernétek. De  mostantól fogva  ismeritek őt,  és  látjátok."
   Fülöp megjegyezte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég  nekünk."
   Jézus így  válaszolt: "Már  olyan régóta  veletek vagyok,  és nem  ismersz
   engem, Fülöp? Aki engem lát, az  látja az Atyát is. Hogyan mondhatod  hát:
   Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem  hiszed talán, hogy én az Atyában  vagyok,
   és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem  magamtól
   mondom, és a tetteket  is Atyám cselekszi, aki  bennem van. Higgyétek  el,
   hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább  a
   tetteimért higgyétek!  Bizony, bizony,  mondom  nektek: Aki  hisz  bennem,
   ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt  még
   nagyobbakat is tehet  azoknál, mert  én az Atyához  megyek. Bármit  kértek
   majd nevemben az Atyától, megteszem  nektek, hogy az Atya megdicsőüljön  a
   Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem."
   Jn 14,7-14

   Elmélkedés:

   Igazi újdonságként hat egykori hallgatói számára, amikor Jézus úgy  beszél
   Istenről, mint saját Atyjáról. De még  ennél is tovább megy akkor,  amikor
   azt állítja, hogy  Isten nem csak  az ő Atyja,  hanem minden emberé.  Arra
   bátorít minket,  hogy imádságainkban  Atyánknak szólítsuk  őt, s  gyermeki
   bizalommal forduljunk  hozzá kéréseinkkel.  A tékozló  fiúról és  irgalmas
   atyjáról szóló példabeszédben pedig csodálatos képet tár elénk arról, hogy
   Isten minden bűnünk  ellenére kész megbocsátani  és visszafogadni  minket.
   Isten számtalan jelét adja, hogy atyai szeretettel, gondoskodással  fordul
   felénk,  s  mindent  megad  nekünk,  ami  földi  boldogságunkhoz  és  örök
   életünkhöz szükséges. Engedjük, hogy Jézus Atyánkhoz vezessen minket!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó Jézusom,  hadd szeressem  és  gyakoroljam mindennap  ezt a  magányos  és
   titkos imát; azt az imát, amelyben senki más nem lát, csak a mennyei Atya,
   és amelyben teljesen egyedül vagyunk vele titkos és édes beszélgetésben, s
   szabadon és távol mindenki szemétől, kiöntjük előtte szívünket.