[Evangelium] 2009-05-04

[Evangelium minden nap]

   2009. május 4. - Hétfő

   Abban az időben így szólt Jézus: "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a
   kapun megy  be a  juhok aklába,  hanem  máshol, az  tolvaj és  rabló.  Aki
   viszont az ajtón megy be,  az a juhok pásztora. Az  őr ajtót nyit neki,  a
   juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.
   Miután mind kivezette, előttük halad, és  a juhok követik, mert ismerik  a
   hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját
   nem ismerik."
   Jézus ezt a hasonlatot  mondta nekik, de ők  nem értették meg, hogy  miről
   beszél. Jézus  ezért így  folytatta: "Bizony,  bizony, mondom  nektek:  Én
   vagyok az ajtó  a juhok  számára. Akik  előttem jöttek,  azok tolvajok  és
   rablók. Nem is  hallgattak rájuk a  juhok. Én vagyok  az ajtó: aki  rajtam
   keresztül megy be, az  üdvözül, ki- és bejár,  s legelőre talál. A  tolvaj
   csak azért jön, hogy  lopjon, öljön és pusztítson.  Én azért jöttem,  hogy
   életük legyen, és bőségben legyen."
   Jn 10,1-10

   Elmélkedés:

   A  jó  pásztorról  szóló  példabeszédben  saját  hivatásáról  vall  Jézus.
   Megtudjuk belőle,  hogy legfőbb  szándéka az  emberek vezetése,  az,  hogy
   elvezessen minket a mennyei Atyához. Jól ismer és nevükön szólít minket, s
   mi már  megismerjük  barátságos,  szeretetteljes  hangját.  A  jó  pásztor
   céltudatos, tudja, hogy hová kell vezetnie a nyájat. Jézus is tudja,  hogy
   kihez szeretne minket elvezetni. A példázat azonban nem csak pásztorról, s
   ezen keresztül Jézus küldetéséről  szól, hanem arról  is, hogy a  tévelygő
   juhokban magunkat  ismerhetjük fel.  Mi  vagyunk azok,  akik  eltávolodunk
   urunktól és  egymástól.  Mi vagyunk  azok,  akik nem  tudjuk,  hogy  kihez
   tartozunk. Mi vagyunk azok, akiknek szükségünk van Jézus vezetésére,  hogy
   eljuthassunk az Atyához.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen;
   hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe;
   hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék;
   hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek;
   hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell;
   hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem;
   hogy értelmem  éber  és  friss legyen  az  igazság  - csak  az  igazság  -
   befogadására;
   hogy akaratom mindig  afelé vezesse  gondolataimat, szavaimat,  tetteimet,
   ami fölemel!