[Evangelium] 2009-05-03

[Evangelium minden nap]

   2009. május 3. - Húsvét 4. vasárnapja

   Abban az időben Jézus  így szólt: "Én  vagyok a jó  pásztor. A jó  pásztor
   életét adja a juhokért. A béres  azonban, aki nem pásztor, akinek a  juhok
   nem a sajátjai, otthagyja  a juhokat, és elfut,  amikor látja, hogy jön  a
   farkas. A farkas aztán  elragadja és szétkergeti őket.  A béres azért  fut
   el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem
   enyéimet, és enyéim is ismernek engem,  - mint ahogy az Atya ismer  engem,
   és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak,
   amelyek nem ebből  az akolból  valók. Ezeket is  vezetnem kell.  Hallgatni
   fognak szavamra, és egy  nyáj lesz és egy  pásztor. Azért szeret engem  az
   Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el
   tőlem senki, magam adom oda, mert  van rá hatalmam, hogy odaadjam, és  van
   rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól."
   Jn 10,11-18

   Elmélkedés:

   A pásztori szeretet
   Néhány hónapja, karácsony előtt csodás eset történt egy amerikai  városban
   egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan  gyermekeket,
   ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt hirtelen rosszul
   lett. A  férje azonnal  a kórházba  szállította feleségét,  de az  orvosok
   hiába  próbáltak  segíteni  neki,  hamarosan  beállt  a  halál.   Perceken
   keresztül próbálták  újraéleszteni,  de  sajnos  nem  jártak  eredménnyel.
   Látván, hogy az édesanya életét már  nem lehet megmenteni, az egyik  orvos
   hirtelen úgy  döntött, hogy  legalább a  gyermekek életét  mentsék meg.  A
   műtétet  percek  alatt   elvégezték,  a  két   magzatot  életben   világra
   segítették. Az  édesanya ekkor  már  közel 15  perce halott  volt.  Amikor
   azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az anyuka szíve,
   felnyitotta szemét,  az orvosok  és segédkezők  legnagyobb  csodálkozására
   gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent a csodán, mert ilyet még senki nem
   látott, hogy egy halott  édesanyát újszülött gyermekei visszasírtak  volna
   az életre.

   Az édesanya  elvesztése az  ember számára  az élet  egyik  legfájdalmasabb
   eseménye. És hiába megy ki az  ember a temetőbe édesanyja sírjához,  hiába
   hullnak könnyei a sírra, a sírás már nem hozza vissza az életbe az elhunyt
   édesanyát. Pedig  sokan  talán azt  szeretnék,  ha csoda  történne,  olyan
   csoda,  mint  amilyen  az   imént  említett  újszülöttekkel  történt,   és
   visszasírhatnák édesanyjukat  a  földi életre.  S  mivel ilyen  csoda  nem
   történik, az ember  számára marad  a lelkiismeret furdalás,  a bánkódás  a
   mulasztásért, az  elmulasztott szeretetért.  A hatalmas  koszorúkkal és  a
   méregdrága síremlékekkel azonban nem lehet  már pótolni azt a  szeretetet,
   amelyet valaki elmulasztott gyakorolni  szülei iránt még földi  életükben.
   Az édesanyák mai ünnepe figyelmeztessen  minket arra, hogy a legjobban  az
   édesanyánk érdemli meg, hogy még életében kimutassuk iránta szeretetünket.

   Az  édesanyákról  való  szeretetteljes   megemlékezésünk  mellett  a   mai
   vasárnapon arról is szólnom kell, hogy ma van világszerte a papi hivatások
   napja. Minden  pap  példaképe  maga Krisztus,  aki  egész  földi  életével
   megmutatta,  hogy  milyennek  kell   lennie  a  papnak.  Istentől   kapott
   hivatásunkat akkor teljesítjük hűségesen, ha  egészen őrá, a Jó  Pásztorra
   hasonlítunk. A mai evangélium szerint  Jézus a következőket mondta: "A  jó
   pásztor életét adja a juhokért." Majd így folytatta: "Ismerem enyéimet, és
   enyéim is ismernek engem". Jézus tehát ismerte övéit, ismerte  mindazokat,
   akiket az Atya rá bízott. Azt tartotta küldetésének, hogy összegyűjtse  az
   embereket és kész volt életét is feláldozni értük. Mi, papok arra  kaptunk
   megbízást, hogy  folytassuk, amit  Jézus  megkezdett, s  tegyük  láthatóvá
   szüntelen jelenlétét a világban.

   Papként jól tudom, hogy Jézushoz való hasonlóságunk tesz hitelessé minket.
   Minél jobban hasonlít életünk Jézus életéhez, annál inkább bátoríthatjuk a
   híveket a jézusi  életre. Minél  inkább a mi  Urunk szolgálatába  állítjuk
   életünket, annál bátrabban ajánlhatjuk másoknak, hogy életüket ők is Isten
   szolgálatába állítsák.

   A papi élet a  szeretet megvalósítására törekszik.  Minden pap a  szeretet
   megélésére törekszik. Szeretet él azoknak  a fiataloknak a szívében,  akik
   vállalják a papi  életre való  felkészülést és  a papszentelést.  Szeretet
   Isten iránt, szeretet az Egyház  iránt, szeretet a hívek közössége  iránt.
   Lehet, hogy ez  a szeretet  az évek során  megkopik, lehet,  hogy a  hívek
   számára nehezebben  észrevehető,  de  biztosan ott  él  minden  pap  szíve
   mélyén, aki kitart hivatásában. És ez a szeretet nem egyszerűen egy  ember
   szeretete, hanem Isten  szeretetének a tükröződése,  Isten szeretetének  a
   jele a hívek felé.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mária, Jézus Anyja és  a papok Anyja, engedd,  hogy így szólítsunk  téged,
   hogy ünnepelhessük  anyaságodat, s  Fiad és  fiaid papságát  szemlélhessük
   nálad, Istennek szent Anyja!
   Jézus  Krisztus  Anyja,   ki  Fiad   mellett  álltál   élte  kezdetén   és
   küldetésében, kerested Őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor
   fölmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki
   fiadként kaptad  meg Jánost,  fogadd el  az öröktől  fogva  meghívottakat,
   oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te  fiaidat,
   Papok Édesanyja!