[Evangelium] 2009-04-28

[Evangelium minden nap]

   2009. április 28. - Kedd

   Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak
   hozzá a  tömegből:  "Hadd lássuk,  milyen  csodát művelsz,  hogy  higgyünk
   neked! Mit tudsz tenni?  Atyáink mannát ettek a  pusztában, amint az  írás
   mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik." Jézus így felelt:  "Bizony,
   bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja
   az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből,
   és életet ad a világnak."  "Uram - kiáltották -,  add nekünk mindig ezt  a
   kenyeret!" Jézus így  válaszolt: "Én  vagyok az élet  kenyere. Aki  hozzám
   jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem."
   Jn 6,30-35

   Elmélkedés:

   Az ószövetségi nép számára meghatározó  élmény lehetett, amikor a  pusztai
   vándorlás idején manna-kenyeret kaptak az égből. E naponta ismétlődő csoda
   megerősítette  bennük,  hogy  Isten  gondoskodik  számukra  a   mindennapi
   eledelről,  mint  az   életben  maradás   legalapvetőbb  feltételéről.   A
   csodálatos kenyérszaporítások  alkalmával  jogosan  gondolhatták  a  csoda
   részesei, hogy  Jézus  megismételte  az  egykori  manna-csodát,  ezzel  is
   jelezvén isteni hatalmát. A kenyerek megszaporítása ugyanakkor alkalmat ad
   az Úrnak  arra, hogy  a  testi eledelről  a  lelki eledelre  irányítsa  az
   emberek figyelmét, amely az örök élet feltétele. A hallgatóságban inkább a
   földi kenyér utáni vágy ébred  fel. A testi táplálék mellett  vágyakozzunk
   mindig a Jézus által adott lelki ételre is!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, látva  önnön nyomorúságunkat,  és  remélve a  gyógyulás  ígéretében,
   azonnal válaszolunk:  Itt vagyunk,  mert  Te vagy  a mi  Urunk,  Istenünk!
   Hívtál, s mi válaszoltunk: itt vagyunk! Tettekkel fogjuk bizonyítani, hogy
   a tieid vagyunk, és senki másnak  nem vetjük alá magunkat, csak neked,  és
   ezt mondjuk: te vagy, Uram, a mi Istenünk!