[Evangelium] 2009-04-26

[Evangelium minden nap]

   2009. április 26. - Húsvét 3. vasárnapja

   Abban az időben az Emmauszból  visszatért tanítványok beszámoltak az  úton
   történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor.  Míg
   ezekről  beszélgettek,   egyszer  csak   megjelent  köztük   (Jézus),   és
   köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
   hogy szellemet látnak. De ő így  szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg,  és
   miért támad  kétely a  szívetekben? Nézzétek  meg kezemet  és lábamat!  Én
   vagyok. Tapintsatok meg és lássátok,  a szellemnek nincs húsa és  csontja,
   de amint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
   De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
   hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?"  Adtak neki egy darab sült  halat.
   Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk:  "Ezeket
   mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie  mindannak,
   amit rólam  Mózes törvényében,  a prófétákban  és a  zsoltárokban  írtak."
   Ekkor  megnyitotta  értelmüket,  hogy  megértsék  az  írásokat.  Majd  így
   folytatta: "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és  harmadnap
   fel kell  támadnia a  halálból. Nevében  megtérést és  bűnbocsánatot  kell
   hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
   Lk 24,35-48

   Elmélkedés:

   Győzelem a halál és a bűn felett
   Olvastam, hogy az osztrák  császárokat évszázadokon keresztül a  kapucinus
   szerzetesek  bécsi  templomának  kriptájában  helyezték  örök   nyugalomra
   haláluk  után.  A   temetési  szertartásnak,  amelyre   az  egész   ország
   előkelőségei eljöttek,  volt egy  nagyon érdekes  része. A  temetés  ideje
   alatt a  kripta  ajtaja  zárva  volt,  egészen  addig,  amíg  az  uralkodó
   koporsóját  vivő  emberek  oda  nem  érkeztek.  Az  udvarmester   botjával
   megkopogtatta az ajtót, így jelezvén,  hogy a halott uralkodó  bebocsátást
   kér a  halottak  birodalmába.  Ekkor  az ajtó  mögül  az  egyik  kapucinus
   szerzetes megkérdezte: Ki kopogtat? Az udvarmester így válaszolt: Őfelsége
   az apostoli uralkodó. A hang ezt válaszolta: Nem ismerem. Rövid csend után
   újra kopogtatott  az  udvarmester, majd  ismét  hallatszott a  kérdés:  Ki
   kopogtat? Ausztria és Magyarország apostoli  királya. Nem ismerem -  szólt
   újból a  hang  és  az  ajtó  továbbra  is  zárva  maradt.  Az  udvarmester
   harmadszor is zörgetett, majd a kérdésre azt válaszolta, hogy a haza atyja
   és az igazság védelmezője  szeretne bejutni, de erre  is ugyanaz a  válasz
   érkezett. Amikor az  udvarmester utoljára kopogtatott,  akkor ezt  mondta:
   Egy szegény  bűnös kér  bebocsátást.  Ekkor a  hang a  következőt  mondta:
   Bejöhet!, és  feltárult a  kripta  ajtaja. E  szokás szerint  temették  el
   évszázadokon keresztül a  császárokat, jelezvén, hogy  a túlvilágon  senki
   sem uralkodó, hanem minden  ember egyforma, és  Isten ítélőszéke elé  csak
   úgy  kerülhet  az  ember,   hogy  megvallja  bűnösségét.  E   jelképgazdag
   szertartás figyelmeztet  minket  arra,  hogy  a  bűnbánat  elengedhetetlen
   ahhoz, hogy megnyíljék számunkra az örök élet kapuja.

   Húsvét  harmadik  vasárnapján  egy   újabb  olyan  esetről  olvastunk   az
   evangéliumban, amikor a feltámadt  Jézus megjelent tanítványainak.  Lukács
   evangélista leírása szerint Jézus azt a küldetést adja övéinek, hogy az  ő
   nevében hirdessék a megtérést és a bűnbánatot (vö.: Lk 24,47). A  történet
   rávilágít arra, hogy a bűnbocsánat a feltámadt Krisztus ajándéka, s  ebben
   az értelemben  a  feltámadás  gyümölcse  az  emberiség  számára.  Krisztus
   feltámadása azt bizonyítja,  hogy az  élet erősebb a  halálnál. Az  isteni
   megbocsátás és  irgalmasság  azt bizonyítja,  hogy  a szeretet  nagyobb  a
   bűnnél, Isten jósága nagyobb az ember vétkénél.

   Annak  érdekében,  hogy  jobban   megértsük  a  bűnbocsánat  lényegét   és
   jelentőségét, érdemes  egy  kicsit  visszagondolnunk a  nagypénteki  és  a
   húsvéti eseményre. A keresztre  feszített Jézus életének utolsó  perceiben
   azt érzi, hogy  elhagyta őt  az Atya.  Így kiált  fel: "Istenem,  Istenem,
   miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). S a mennyei Atya ebben a  pillanatban
   nem siet  Jézus megmentésére,  az  ő közbeavatkozása  majd az  lesz,  hogy
   harmadnapra feltámasztja a Fiút a  halálból. Amikor Jézus elhagyatva  érzi
   magát, amikor elszakítva érzi magát  az Atya szeretetétől, akkor ebben  az
   is benne van, hogy átérzi  a bűnös emberek sorsát,  bár ő nem követett  el
   bűnt soha. A bűnös ember ugyanis nem érzi Isten szeretetének a közelségét,
   hiszen a bűn magától Istentől távolítja el. Halálának pillanatában érzi át
   Jézus a legjobban azt, hogy a bűnnek milyen hatalma van az ember felett. A
   feltámadás az elhagyatottság,  az isteni  szeretettől való  elszakítottság
   érzését változtatja meg.  A feltámadás pillanatában  Jézus újra átérzi  az
   Atya szeretetét, aki magához öleli őt.  Miként a húsvét hajnali esemény  a
   halál hatalma alóli felszabadulás  végtelen örömét jelenti Jézus  számára,
   ugyanúgy kimondhatatlan lelki örömöt érzünk akkor, amikor a szentgyónásban
   megszabadulunk  bűneinktől,  hiszen  Isten   irgalma  eltörli  azokat.   A
   feltámadás testi újjászületést jelent  Jézus számára és  egykor majd a  mi
   számunkra is, a bűnbocsánat  pedig lelki újjászületést, lelki  feltámadást
   jelent a bűnbánó  számára. Mindennek  fényében talán már  jobban értjük  a
   megváltás  titkát:   Jézus  kereszthalála   magában  hordozta   bűneinket,
   feltámadása pedig magában hordozta a bűntől való megszabadulásunkat. Jézus
   azért halt meg és azért támadt fel, hogy legyőzze a bűn hatalmát az  ember
   felett   és   a   bűnbocsánat    ajándékozása   révén   helyreállítsa    a
   szeretetkapcsolatot Isten és az ember között.

   A felolvasott evangélium  szerint a krisztusi  tanítványoknak a  feltámadt
   Jézus nevében bűnbocsánatot kell hirdetniük mindenütt a világon. Egyházunk
   tehát akkor teljesíti hűséggel Krisztustól kapott küldetését, ha az  egyik
   legnagyobb hittitok,  a feltámadás  hirdetése mellett  nem feledkezik  meg
   hirdetni a bűnbocsánatot. A keresztény hívek pedig akkor bizonyulnak az Úr
   igaz  tanítványainak,  ha  Krisztus  feltámadása  hittel  való  elfogadása
   mellett elfogadják  a bűnbocsánat  ajándékát is  az irgalmas  Istentől.  A
   bűnbocsánat szentségében megtapasztalhatjuk, hogy emberi bűneinket egyedül
   Isten megbocsátó szeretete képes legyőzni.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Örök Atya,  tekints irgalmas  szemmel az  egész emberiségre,  különösen  a
   szegény bűnösökre,  akiket  Jézus  legirgalmasabb  Szíve  oltalmaz.  Az  Ő
   keserves   kínszenvedése   által   könyörülj   rajtunk,   hogy    irgalmad
   mindenhatóságát dicsérjük mindörökké.