[Evangelium] 2009-04-23

[Evangelium minden nap]

   2009. április 23. - Csütörtök

   Abban az időben így  tanított Jézus: "Aki a  mennyből jön le, az  mindenki
   fölött áll. Aki viszont a földről  való, az földies, és a földi  dolgokról
   beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz  tanúságot,
   amit látott és hallott, tanúságtételét  azonban senki sem fogadja el.  Ám,
   aki mégis elfogadja  tanúságát, az  megerősíti, hogy  az Isten  igazmondó.
   Akit Isten küldött, Isten  igéit hirdeti, mert Isten  nem adja szűkösen  a
   Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki
   hisz a Fiúban, annak örök élete van;  aki pedig nem hisz a Fiúnak, az  nem
   nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja."
   Jn 3,31-36

   Elmélkedés:

   A feltámadt Jézus megjelenései során az apostolokban nem azonnal ébred fel
   a hit, hanem sok-sok kételkedés, félelem, habozás után lassan születik meg
   és erősödik  bennük.  Közös a  kételkedésük  és közös  élmény  számukra  a
   feltámadt Jézusba vetett  hit is.  Azt is  csak lassan  ismerik fel,  hogy
   ennek a hitnek a  birtokában tanúkká válnak, akiknek  az a feladata,  hogy
   ezt a hitet továbbadják, azaz hitre hívják az embereket. A  feltámadásnak,
   mint hittartalomnak a hirdetése az egyének hitét a közösség hitévé  teszi,
   s ezáltal megszületik  az Egyház  hite. Mi magunk  is ezt  a hitet  kapjuk
   Istentől,  osztozva   az   Egyház   hitében,   és   küldetésében   a   hit
   terjesztésében. A hitet megosztandó kincsként kapjuk Istentől.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek! Hadd legyen
   életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek, megbocsássak,
   ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt ébresszek,  ahol
   elkeserednek,  vigasz  legyek,  ahol   szenvednek,  örömet  vigyek,   ahol
   szomorúak. Uram, add, hogy fény legyek!