[Evangelium] 2009-04-22

[Evangelium minden nap]

   2009. április 22. - Szerda

   Abban az időben így  tanított Jézus: "Úgy szerette  Isten a világot,  hogy
   egyszülött Fiát adta oda, hogy aki  benne hisz, el ne vesszen, hanem  örök
   élete legyen.  Isten nem  azért küldte  Fiát a  világba, hogy  elítélje  a
   világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik
   ítélet alá, de aki nem  hisz, az már ítéletet  vont magára, mert nem  hitt
   Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de  az
   emberek jobban szerették a sötétséget,  mint a világosságot, mert  tetteik
   gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot,
   és nem  megy  a világosságra,  nehogy  napvilágra kerüljenek  tettei.  Aki
   azonban  az  igazságot  cselekszi,   a  világosságra  megy,  hadd   jusson
   nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe."
   Jn 3,16-21

   Elmélkedés:

   Az  elmúlt  napokban  már  elmélkedtünk   arról,  hogy  a  hit  az   Isten
   megismerésének az útja,  amely úton  Őt, mint  legfőbb igazságot  ismerjük
   meg. Isten megismerése során ráébredünk arra, hogy legfőbb tulajdonsága  a
   szeretet,  sőt,   Ő  maga   a  szeretet.   János  apostol   írja   mintegy
   vallomásszerűen:  "Megismertük   a  szeretetet,   amellyel  Isten   szeret
   bennünket, és mi hittünk a  szeretetnek" (Jn 4,16). Isten szeretete  akkor
   éri el tetőpontját, amikor az Atya elküldi  Jézust, a Fiút a világba és  ő
   feláldozza magát a kereszten. Amikor  hiszünk a Jézus kereszthalálában  és
   feltámadásában megmutatkozó isteni szeretetnek, akkor egy új távlat nyílik
   meg számunkra, a hit útja, amely számunkra is a halálon és a  feltámadáson
   keresztül az örök életre vezet.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mennyei édesanyánk! Kezedbe  és szívedbe helyezzük  egész létünket.  Tieid
   leszünk értelmünkkel és akaratunkkal, szívünkkel és testünkkel. Alakíts ki
   bennünk anyai jóságoddal ezen a napon új életet, a Te Jézusod életét!