[Evangelium] 2009-04-19

[Evangelium minden nap]

   2009. április 19. - Húsvét 2. vasárnapja

   Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent  a
   tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
   zárva tartották  az  ajtót. Belépett,  és  így szólt  hozzájuk:  "Békesség
   nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az  Úr
   láttára öröm töltötte  el a tanítványokat.  Jézus megismételte:  "Békesség
   nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
   után rájuk  lehelt,  és így  folytatta:  "Vegyétek a  Szentlelket!  Akinek
   megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer,  s akinek nem bocsátjátok  meg,
   az nem nyer bocsánatot."
   A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
   amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: "Láttuk
   az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha  nem
   érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel  oldalát,
   én nem hiszem!"
   Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
   Ekkor  újra  megjelent  Jézus,  bár  az  ajtó  zárva  volt.  Belépett   és
   köszöntötte őket: "Békesség nektek!"  Tamásnak pedig ezt mondta:  "Nyújtsd
   ide az ujjadat  és nézd a  kezemet! Nyújtsd  ki a kezedet  és érintsd  meg
   oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem  hívő!" Tamás így válaszolt: "Én  Uram,
   én Istenem!" Jézus ezt mondta neki:  "Most már hiszel, Tamás, mert  láttál
   engem. Boldogok, akik  nem láttak, és  mégis hisznek!" Jézus  még sok  más
   csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek  megírva
   ebben a  könyvben.  Ezeket  viszont  megírták,  hogy  higgyétek:  Jézus  a
   Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
   Jn 20,19-31

   Elmélkedés:

   A hit útján
   A napokban egy ismerősöm  mesélte, hogy tavaly  nyáron pórul járt  amiatt,
   hogy túlzottan  hitt  a  technikában. Az  történt  ugyanis,  hogy  autóval
   szeretett volna el menni egy olyan helyre, ahol még sosem járt. Betáplálta
   a műholdas  navigációs  rendszerébe a  címet,  s ettől  kezdve  követte  a
   szerkezet utasításait, amelyek pontosan megmondták neki, hogy mikor milyen
   irányba kell fordulnia. Már csak néhány kilométerre volt a céltól,  amikor
   fogyni kezdett  a  normális  út, és  csakhamar  egy  kukoricaföld  közepén
   találta magát, mert a gép egy mezőgazdasági útra vezette. Persze mások  is
   panaszkodtak már, hogy ehhez hasonlóan  a gép rossz irányba vezette  őket.
   Az eset tanulsága az, hogy eljön az a pillanat, amikor jobb, ha az ember a
   saját szemének hisz, mint egy gépnek vagy technikai eszköznek.

   A navigációs szerkezetekkel persze az ellenkezője is könnyen előfordulhat.
   Az ember azt  gondolja, hogy ő  jobban tudja, hogy  merre kell menni,  nem
   hallgat a gép szavára, s éppen a saját hitetlensége miatt kerül a szakadék
   szélére. Utólag azért belátja, hogy hibázott és szerencsésebb lett  volna,
   ha figyelembe veszi az útmutatást.

   Húsvét 2. vasárnapján az evangéliumban Tamás apostolról hallottunk, aki  a
   kételkedése, a hitetlensége miatt vált híressé. A történet szerint  amikor
   apostoltársai és a tanítványok elmondták  neki, hogy megjelent számukra  a
   feltámadt Krisztus, akkor ő  ezt nem hitte el  nekik. Ezt mondta:  "Hacsak
   nem látom  kezén  a  szegek  nyomát, ha  nem  érintem  ujjaimat  a  szegek
   helyéhez, és  nem  tapintom meg  kezemmel  oldalát, én  nem  hiszem!"  (Jn
   20,25). Amikor nyolc nappal később újra megjelenik Jézus, akkor  teljesíti
   a kételkedő apostol kérését.  Látni szeretnéd a  szegek nyomait? Jöjj,  és
   lásd! Meg akarod érinteni a  sebhelyeket? Gyere és érintsd meg!  Szeretnél
   te is eljutni a hitre? Nyisd ki szívedet és higgy!

   Tamás apostol magatartása megerősíthet minket kételkedéseink közepette. Ha
   őt,  Jézusnak  egy  közvetlen  tanítványát,  egy  meghívott  apostolát  is
   megkísérti a  kételkedés, de  Jézus képes  megadni neki  a hit  ajándékát,
   akkor mi is megkaphatjuk  a hitet. Bizonytalanságainkat,  kételkedéseinket
   Jézus eloszlatja.

   Fontos tanulság lehet az is, hogy Tamás valójában nem a hitetlenség  útját
   járja, hanem a  hit útján halad.  Ez az út  sokszor éppen a  kételkedésből
   vezet a  hit  felé.  Jézus  nem hagyja  Tamást  magára  ebben  a  küszködő
   állapotban, és  nekünk is  segítségünkre siet,  amikor meginog  a  hitünk.
   Jézus segít minket, hogy eljussunk a  benne való hitre. A hit  hitvallásra
   készteti Tamást. Így szól: "Én Uram, én Istenem!" (Jn 20,28). A  feltámadt
   Jézussal való  találkozás és  a  hitre való  eljutás bizonyára  minket  is
   hasonló hitvallásra indít.

   Ezen a ponton érdemes még egy  gondolatot szentelni annak a témának,  hogy
   napjainkban sokan ésszerűtlennek tartják a hitet és egyenes szembeállítják
   egymással az emberi  értelmet és  a hitet.  Azt gondolják,  hogy a  dolgok
   értelme pusztán emberi értelemmel is mindig felismerhető és nincs  szükség
   a hitre. E  téves gondolkodás  hátterében többek  között az  áll, hogy  az
   emberi gondolkodás és megismerés célja, hogy az ember felfedezze a  dolgok
   értelmét, pedig valójában minden  megismerésünkkel az igazságot  keressük.
   Mind értelmünk, mint hitünk a legfőbb igazságnak, Istennek a megismerésére
   törekszik.

   Befejezésül néhány  gondolat még:  Tudás utáni  vágyunk semmit  nem ér  az
   igazság megismerésének vágya nélkül. Kutatásaink és kereséseink semmit nem
   érnek, ha nem ismerjük  fel és nem állunk  meg a felfedezés  pillanatában.
   Emberi erőfeszítéseink és tevékenységeink mit sem érnek, ha nem a szeretet
   irányítja őket. Emberi  gondolkodásunk semmit nem  ér az Istentől  sugallt
   bölcsesség nélkül.  Vajon egész  életünk mennyit  ér hit  nélkül és  Isten
   nélkül?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Áldalak téged, dicsőséges Atya! Íme,  amit hittem, azt most látom!  Amiben
   reméltem,  azt  most  birtoklom!   Amit  óhajtottam,  azt  most   magamhoz
   ölelhetem! Ajkam  és  szívem  téged vall  meg,  lényem  legmélyéből  feléd
   törekszem. Megyek, igen, megyek hozzád, egyedül igaz Isten.