[Evangelium] 2009-04-17

[Evangelium minden nap]

   2009. április 17. - Péntek

   Feltámadása után  Jézus egy  alkalommal így  jelent meg  tanítványainak  a
   Tibériás-tó partján:  Együtt  voltak  Simon Péter  és  Tamás,  melléknevén
   Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus
   fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: "Elmegyek
   halászni." "Mi is veled megyünk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak.
   De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a
   parton. A  tanítványok azonban  nem  ismerték fel,  hogy Jézus  az.  Jézus
   megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték.
   Erre azt mondta nekik: "Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd
   találtok." Kivetették a hálót,  s alig bírták  kihúzni a tömérdek  haltól.
   Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!"
   Amint Simon Péter meghallotta,  hogy az Úr az,  magára öltötte köntösét  -
   mert neki volt vetkőzve -, és be-ugrott a vízbe. A többi tanítvány követte
   a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze  a
   parttól, csak  mintegy  kétszáz  könyöknyire. Amikor  partot  értek,  izzó
   parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt  nekik:
   "Hozzatok a  halakból,  amelyeket  most fogtatok."  Péter  visszament,  és
   partra vonta  a  hálót,  amely  tele  volt  nagy  halakkal,  szám  szerint
   százötvenhárommal, s bár ennyi  volt benne, nem szakadt  el a háló.  Jézus
   hívta őket:  "Gyertek,  egyetek!"  A tanítványok  közül  senki  sem  merte
   megkérdezni: "Ki vagy?"  - hiszen  tudták, hogy az  Úr az.  Jézus fogta  a
   kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a  halból is. Ez volt a harmadik  eset,
   hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
   Jn 21,1-14

   Elmélkedés:

   Az  a  tény,   hogy  Péter   és  társai  vissza   akarnak  térni   eredeti
   foglalkozásukhoz és halászni  indulnak, azt jelzi,  hogy még nem  értették
   meg,  milyen  következményekkel  és   feladattal  jár  számukra   mesterük
   feltámadása.  Azt   gondolják,   hogy  életüket   ugyanúgy   kell   tovább
   folytatniuk, mint  azt  a Jézussal  való  találkozás és  meghívásuk  előtt
   tették.
   A  történet  emellett   arról  is  tanúskodik,   hogy  új  hivatásuk,   az
   emberhalászat Jézus  segítsége  nélkül eredménytelen,  sikertelen.  Amihez
   korábban értettek, s  amihez elegendő  volt emberi tudásuk,  most már  nem
   sikerül. És talán éppen ez döbbenti rá őket, hogy új feladatot ró rájuk  a
   feltámadás ismerete.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jézus, add, hogy  úgy szóljak mindig,  mintha ez lenne  az utolsó  szavam,
   amelyet kimondok! Add,  hogy mindig  úgy cselekedjem, mintha  ez lenne  az
   utolsó tettem, amelyet végbeviszek! Add, hogy úgy tudjak szenvedni mindig,
   mintha ez lenne  az utolsó gyötrelmem,  amelyet felajánlhatok Neked!  Add,
   hogy mindig úgy imádkozzam,  mintha ez lenne az  utolsó lehetőségem itt  a
   földön, hogy beszélgessek Veled!
   Chiara Lubich