[Evangelium] 2009-04-14

[Evangelium minden nap]

   2009. április 14. - Kedd

   Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.  Amint
   ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste  feküdt,
   két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
   másik a lábnál. Így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" "Mert  elvitték
   az én Uramat - felelte -, és nem tudom, hová tették." Ezzel  hátrafordult,
   és íme, Jézus állt  előtte. Nézte, de  nem ismerte föl,  hogy ő az.  Jézus
   megkérdezte: "Asszony,  miért  sírsz?  Kit keresel?"  Mária  Magdolna  azt
   hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: "Uram, ha te vitted el,  mondd
   meg, hová  tetted,  hogy  magammal vihessem."  Jézus  erre  megszólította:
   "Mária!" Mária felkiáltott: "Rabbóni!" - vagyis Mester. "Ne tartóztass!  -
   felelte  Jézus.  -  Még   nem  mentem  föl  az   Atyához.  Te  most   menj
   testvéreimhez, és vigyél  hírt nekik!  Fölmegyek az  én Atyámhoz  és a  ti
   Atyátokhoz, az  én  Istenemhez  és  a  ti  Istenetekhez."  Mária  Magdolna
   elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: "Láttam az Urat." - És  elmondta,
   amit az Úr üzent.
   Jn 20,11-18

   Elmélkedés:

   A feltámadt  Krisztus dicsőséges  arcának felismerése  nem könnyű,  főként
   azoknak, akik látták  az ő  szenvedő arcát  a keresztúton  és a  Golgotán.
   Mária Magdolna esetében is  igaz ez. Amíg a  halottra emlékezik és amíg  a
   halottat keresi,  addig  szemét,  értelmét homály  takarja.  A  fordulatot
   számára az  a pillanat  hozza meg,  amikor nevén  szólította őt  Jézus.  A
   szeretett személy elvesztése miatt érzett fájdalom útja és a könnyek  útja
   véget ér,  és elkezdődik  számára a  hit útja,  a feltámadás  hirdetésének
   útja, az öröm útja. Mária  Magdolna felismerésének egyértelmű jelen,  hogy
   már nem a sírkertet  gondozó kertésznek nézi  Jézust, hanem felismervén  a
   Feltámadottat, nevén szólítja őt.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, nincs üdvösségem,  csak tebenned;  ha te nem  leszel nyugalmam,  nem
   gyógyul meg gyöngeségem.  Istenem, légy védelmezőm,  biztos menedék,  hogy
   megszabaduljak!