[Evangelium] 2009-04-12

[Evangelium minden nap]

   2009. április 12. - Húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása

   A hét első  napján, kora  reggel, amikor  még sötét  volt, Mária  Magdolna
   kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.  Erre
   elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett,  és
   hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova  tették!"
   Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind  a
   ketten, de a másik  tanítvány gyorsabban futott,  mint Péter, és  hamarabb
   ért a sírhoz. Benézett, és látta  az otthagyott gyolcsleplet, de nem  ment
   be. Közben odaért Simon Péter is. Ő  is látta az otthagyott lepleket és  a
   kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez  nem volt együtt a leplekkel,  hanem
   külön feküdt összehajtva egy  helyen. Akkor bement  a másik tanítvány  is,
   aki először ért  a sírhoz. Látta  mindezt és hitt.  Addig ugyanis még  nem
   értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
   Jn 20,1-9

   Elmélkedés:

   Inkább a feltámadást!
   Néhány  éve  az  egyik  minisztráns  gyermek  megbetegedett  a  nagyhétre.
   Megmondhatnám az igazi nevét is, de  aligha hinnék el nekem, ezért  inkább
   maradjunk abban, hogy kislány volt és Eszter volt a neve. Amióta az  eszét
   tudta, Eszter mindig ott volt a templomban a nagyheti szertartásokon.  Úgy
   értem,  hogy  nem   csupán  húsvétvasárnap   jött  el,   hanem  ott   volt
   nagycsütörtökön az  utolsó  vacsora  emlékmiséjén,  eljött  a  nagypénteki
   keresztútra és a  Jézus halálára emlékező  szertartásra, és  természetesen
   nagyszombat  estéjén  is   részt  vett  a   feltámadási  szertartáson   és
   körmeneten. Abban az évben viszont a betegség sajnos ágyba kényszerítette.
   Amikor  édesanyja  virágvasárnap   hazaért  a  szentmiséről,   megkérdezte
   kislányát, hogy felolvassa-e neki Jézus jeruzsálemi bevonulását, amiről  a
   misén szó  volt, de  Eszter  ezt válaszolta:  "Inkább a  feltámadást!",  s
   édesanyja teljesítette  kérését. Eszter  állapota  sajnos nem  javult,  az
   utolsó vacsora miséjére sem tudott elmenni, ezért édesanyja e napon  ennek
   elbeszélését akarta volna felolvasni a kis betegnek, de Eszter megint csak
   azt kérte, hogy "Inkább a  feltámadást!" Nagypénteken is ugyanez  történt,
   Eszter nem a  szenvedéstörténetre volt kíváncsi,  hanem a feltámadásra.  A
   nagyhét minden napján  Jézus feltámadását  akarta hallani.  Ez adott  neki
   vigasztalást  betegségében  és  reményt   a  gyógyuláshoz.  A   feltámadás
   elbeszélésének mindennapi hallgatása meghozta  gyümölcsét: ha gyengén  is,
   de annál nagyobb  örömmel húsvétvasárnap  már Eszter is  részt vehetett  a
   szentmisén.

   Valljuk be őszintén, hogy Eszterhez hasonlóan mi is szívesebben hallgatjuk
   a   Jézus   feltámadásáról    szóló   evangéliumi    híradást,   mint    a
   szenvedéstörténetet. És ezzel nincs  is semmi gond,  hiszen az élet  utáni
   ösztön, az örök élet vágya, a feltámadás reménye erősen él bennünk. A  mai
   napon, Húsvét vasárnapján  az életet, a  feltámadást ünnepeljük. A  tegnap
   esti szertartás evangéliumában  egy apró  jel, az  üres sír  volt az,  ami
   felébresztette bennünk a feltámadás hitét.  Ma újabb szereplők érkeznek  a
   sírhoz, Mária Magdolna  és az  ő híradására Péter  apostol, valamint  maga
   János, az  evangélium  szerzője. Az  üres  sír látványa  hitet  ébresztett
   bennünk.

   A húsvéti  időszak  vasárnapjain  újabb  személyekkel  fogunk  találkozni.
   Olyanokkal, akiknek megjelent  a Feltámadott.  Hallani fogunk  majd a  két
   emmauszi tanítványról, akik  a kenyértörésben  ismerik fel  a Mestert,  és
   hallunk még  Tamás apostolról,  akinek kételkedését  a sebhelyek  látványa
   oszlatta  el,  és  a  többi  apostolról,  akik  nagypénteki  szégyenteljes
   menekülésük után most bátran kiállnak a nép elé és hirdetni kezdik, hogy a
   keresztre feszített  názáreti  Jézus  feltámadt a  halálból.  A  feltámadt
   Krisztussal való találkozásokról szóló  beszámolók erősítik a mi  hitünket
   és bátorságot adnak ahhoz, hogy mi is feltámadás hirdetői legyünk.

   Húsvét titka, a  feltámadás titka megosztható.  Olyan örömhír ez,  amelyet
   senki nem zárhat a szíve mélyébe, hanem tovább kell adnia másoknak.  Mária
   Magdolna és a sírhoz  menő asszonyok nem azért  mondják el az örömhírt  az
   apostoloknak, mert egyszerűen nem tudják tartani a szájukat és nem  bírnak
   csendben maradni,  hanem  azért,  mert  ezt a  hírt  el  el  kell  mondani
   másoknak. Jézus is  ezt kéri  tőlük és  mindazoktól, akikkel  feltámadását
   követően találkozik.

   Befejezésül egy  gondolat  erejéig  figyeljünk még  Szent  Pál  apostolra,
   akinek  emlékévét  most  tartjuk.   Amikor  Pál  találkozik  a   feltámadt
   Krisztussal és az  ő tanításával,  ez a  találkozás olyannyira  átalakítja
   életét, hogy  ettől kezdve  egész  életét az  evangélium és  a  feltámadás
   hirdetésére szenteli, mert  meg van  győződve arról, hogy  ez az  egyetlen
   üdvözítő tanítás. A Jézussal való  húsvéti találkozás alakítson át  minket
   is  és  tegyen   mindannyiunkat  a  feltámadás   hirdetőivé.  Mondjuk   el
   mindenkinek a mai nap örömhírét: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Húsvéti szekvencia
   Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják.
   Bárány megváltja nyáját,
   és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
   Élet itt a halállal megvítt csodacsatával,
   A holt Életvezér ma úr és él!
   Mária, szent asszony, mondd, mit láttál utadon?
   "Az élő Krisztusnak sírját, s a Felkeltnek láttam glóriáját.
   Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat.
   Feltámadt reményem, Krisztus Galileába elétek indult."
   Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.
   Ő győztes Királyunk, légy irgalmas!