[Evangelium] 2009-04-08

[Evangelium minden nap]

   2009. április 8. - Nagyszerda

   A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
   hívtak, elment a  főpapokhoz és  megkérdezte tőlük: "Mit  adtok nekem,  ha
   kezetekbe juttatom  Jézust?"  Azok  harminc ezüstöt  ígértek  neki.  Ettől
   kezdve csak a kedvező  alkalmat kereste, hogy  kiszolgáltassa őt nekik.  A
   kovásztalan kenyér ünnepének első napján  a tanítványok ezzel a  kérdéssel
   fordultak Jézushoz: "Hol  készítsük el  neked a húsvéti  vacsorát?" Ő  így
   felelt: "Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok  neki:
   A Mester üzeni: Közel  van az én időm;  tanítványaimmal nálad költöm el  a
   húsvéti vacsorát." A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta  nekik,
   és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
   tanítvánnyal asztalhoz  telepedett. Miközben  ettek, így  szólt  hozzájuk:
   "Bizony mondom  nektek, közületek  egyvalaki  elárul engem!"  Erre  nagyon
   elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: "Csak nem én vagyok az, Uram?" Ő így
   válaszolt: "Aki  velem  egyszerre nyúl  a  tálba,  az árul  el  engem.  Az
   Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
   elárulja! Jobb lett volna  annak az embernek, ha  meg sem születik!"  Erre
   Júdás, az áruló  is megkérdezte: "Csak  nem én vagyok  az, Mester?" Ő  így
   felelt: "Te magad mondtad!"
   Mt 26,14-25

   Elmélkedés:

   Júdás árulása fordulópontot jelent az események sorában. Az  előzményekben
   arról van szó, hogy mindenki megtalálta a helyét, a szereplőkről kiderült,
   hogy melyik oldalon állnak, ki  az aki Jézus mellé  áll, s ki fordul  vele
   szembe. Miközben  a tanítványok  Júdás kivételével  mesterükkel vannak,  a
   háttérben elkezdődik a gonosz terv megvalósítása. Minden készen áll ahhoz,
   hogy elkezdődhessen a dráma, Jézus elítélése és halála.
   Arra  is  érdemes  odafigyelnünk,  hogy  nem  csak  az  emberi   szereplők
   irányítják az  eseményeket. Minden  Isten tervének  megfelelően  történik,
   amelyet néha talán nehéz felismernünk vagy megértenünk. Az isteni szeretet
   felismerése hitünket feltételezi.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, én  nem vagyok  világosság  saját magam  számára. Szem  lehetek,  de
   világosság nem. Mit ér azonban a nyitott és egészséges szem, ha hiányzik a
   világosság? Hozzád kiáltok tehát: adj, Uram, lámpámnak világosságot! A  te
   fényeddel, Uram, eloszlatod sötétségemet. Magamtól csak sötétségem van, te
   viszont  világosság  és   fény  vagy,  aki   szétszórod  sötétségemet   és
   megvilágítasz. Nem tőlem jön a világosság, s csak akkor van bennem a fény,
   ha te megadod.
   Szent Ágoston