[Evangelium] 2009-04-04

[Evangelium minden nap]

   2009. április 4. - Szombat

   Lázár feltámasztása után a  Mártához és Máriához  jött zsidók közül  sokan
   hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban  elmentek
   a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és  a
   farizeusok összehívták a főtanácsot, és  így tanakodtak: "Mit tegyünk?  Ez
   az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
   majd benne.  Aztán  jönnek a  rómaiak,  és elpusztítják  szentélyünket  és
   népünket." Közülük az egyik,  Kaifás, aki abban az  évben főpap volt,  ezt
   mondta nekik: "Ti nem  tudtok semmit. Gondoljátok csak  meg: jobb, ha  egy
   ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!" Ezt  pedig
   nem  magától  mondta,  hanem  mint  annak  az  évnek  főpapja  prófétaként
   megjövendölte, hogy Jézus a népért hal  meg; sőt, nemcsak a népért,  hanem
   hogy egybegyűjtse Isten  szétszóródott gyermekeit. Attól  a naptól  kezdve
   megegyeztek abban,  hogy megölik  őt. Ezért  Jézus nem  mutatkozott  többé
   nyilvánosan a  zsidók  előtt,  hanem  visszavonult  a  pusztaság  melletti
   vidékre, egy  Efraim nevű  helységbe, és  ott tartózkodott  tanítványaival
   együtt. Közeledett  a zsidók  húsvétja. A  vidékről már  az ünnepek  előtt
   sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
   Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: "Mit gondoltok,  eljön-e
   az ünnepre?"  A  főpapok és  a  farizeusok  ugyanis ekkor  már  kiadták  a
   rendeletet, hogy aki  tud valamit Jézus  tartózkodási helyéről,  jelentse,
   hogy elfoghassák őt.
   Jn 11,45-57

   Elmélkedés:

   A Szent János evangéliuma szerinti beszámolóból úgy tűnik, hogy a Jézussal
   szemben   ellenséges   érzelmeket   tápláló   farizeusok   számára   Lázár
   feltámasztása az utolsó  csepp volt a  pohárban. Máskor is  rosszallásukat
   fejezték ki a  csodatettek alkalmával, főként,  ha szombaton tette  azokat
   Jézus, hiszen  e  csodák  nem csupán  a  meggyógyítottakban  eredményeztek
   hitet, hanem a szem- és fültanúk is hinni kezdtek Jézusban. A halott Lázár
   visszaszólítása az  életre szintén  olyan esemény,  olyan erős  cselekedet
   volt, amely Jézus isteni hatalmát  igazolta és hitet ébresztett  sokakban.
   Jézus megölésének  szándéka  ekkor  már  kimondottan  is  megfogalmazódik.
   Miközben tehát az egyik oldalon a megváltásban megnyilvánuló isteni  jóság
   a betetőzéséhez közeledik, a másik oldalon egyre inkább elhatalmasodik  az
   emberi gonoszság és gyűlölet. A kettő a kereszten találkozik.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, Üdvözítőm  szentséges Szíve,  akit  a szeretet  túlkapása vitt  e  nagy
   elhagyatottságba, adj  nekem bensőséges  lelket és  érzékeny szívet,  hogy
   megtapasztaljam és megértsem, mit szenvedtél, hiszen gyötrődtél és  minden
   támasz nélkül  szenvedni  készültél,  amitől  emberi  természeted  annyira
   borzadt! Nyisd  meg  fülemet, hogy  halljam  hangodat; világosítsd  meg  a
   szememet, hogy  lássam  a példádat,  lágyítsd  meg kemény  szívemet,  hogy
   érzékeny legyen  fájdalmaidra és  riadjon vissza  attól, ami  megújíthatja
   fájdalmaidat.