[Evangelium] 2009-04-03

[Evangelium minden nap]

   2009. április 3. - Péntek

   Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre  ő
   megkérdezte tőlük:  "Sok jótettet  vittem  végbe köztetek  Atyám  nevében.
   Melyik  jócselekedetért   akartok   megkövezni  engem?"   A   zsidók   ezt
   válaszolták: "Nem  a jócselekedetért,  hanem  a káromkodás  miatt  akarunk
   megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt felelte:
   "A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
   is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten  igéje szólt - és az írás  nem
   veszítheti érvényét -, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
   és a  világba küldött:  Káromkodol! -  mert azt  mondtam, hogy  Isten  Fia
   vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha  azokat
   cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy  végre
   lássátok és elismerjétek:  az Atya énbennem  van és én  az Atyában."  Erre
   ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután  Jézus
   újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először  keresztelt,
   és ott is maradt.  Sokan keresték fel, mert  így vélekedtek: "János  ugyan
   egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult."
   És sokan hittek Jézusban.
   Jn 10,31-42

   Elmélkedés:

   Jézus nyilvános működése azzal kezdődik,  hogy a Jordán folyónál  Jánostól
   részesül a keresztségben.  Erre az eseményre  utal az evangélium  befejező
   része. Ekkor kezdi  el hirdetni  tanítását a  nép körében  és ekkor  kezdi
   csodatetteit. Most visszatér arra a helyre, ahonnan elindult. Amikor János
   arról ír ennél a résznél,  hogy sokan hittek Jézusnak, akkor  egyértelműen
   azt sugallja, hogy az  Úr működése eredménnyel  zárult. Az emberek  hittel
   elfogadták tanítását, amelyet csodái  megerősítettek. Tanítása az  Atyától
   származik, s a csodákat is az Atya erejével viszi végbe. Éppen ez az, amit
   egyesek  azonban  nem  képesek  elfogadni,  s  káromkodással  vádolva  őt,
   megkövezésére készülnek. Az evangélium e szakasza tehát a Jézus működésére
   adott kétféle választ tárja elénk, állásfoglalásra, hitvallásra  késztetve
   minket.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Krisztusunk, aki  elfogadod a  keresztet az  emberek kezéből,  hogy  Isten
   embereket üdvözítő  szeretetének jelévé  tedd, add  meg nekünk  és  korunk
   minden emberének,  hogy higgyünk  e határtalan  szeretetben, s  átadván  a
   kereszt jelét az új évezrednek, a megváltás hiteles tanúi lehessünk.
   II. János Pál pápa