[Evangelium] 2009-03-29

[Evangelium minden nap]

   2009. március 29. - Nagyböjt 5. vasárnapja

   Abban az  időben  azok  között, akik  felzarándokoltak,  hogy  az  ünnepen
   imádják Istent,  volt néhány  görög  is. Ezek  odamentek Fülöphöz,  aki  a
   galileai Betszaidából  származott,  és  kérték:  "Uram,  látni  szeretnénk
   Jézust." Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek,
   és megmondták  Jézusnak.  Jézus  ezt  válaszolta:  "Eljött  az  óra,  hogy
   megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem
   hull a  földbe,  és el  nem  hal, egyedül  marad,  ha azonban  elhal,  sok
   gyümölcsöt hoz.  Aki szereti  az  életét, elveszíti  azt, de  aki  gyűlöli
   életét ebben  a  világban, az  megmenti  azt  az örök  életre.  Aki  nekem
   szolgál, kövessen engem,  és ahol én  vagyok, ott lesz  a szolgám is.  Aki
   nekem szolgál, azt becsülni fogja az  Atya. Most megrendült a lelkem.  Mit
   is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az
   óráért jöttem. Atyám,  dicsőítsd meg  nevedet!" Erre  hang hallatszott  az
   égből: "Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem." A tömeg, amely ott  állt,
   ennek hallatára  azt gondolta,  hogy mennydörgött.  Mások így  vélekedtek:
   "Angyal beszélt vele." Jézus megmagyarázta nekik: "Nem miattam hallatszott
   ez a hang, hanem miattatok, ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek
   a világnak  a fejedelmét.  Én pedig,  ha majd  fölmagasztalnak a  földről,
   mindenkit  magamhoz  vonzok."  Ezt  azért  mondta,  hogy  jelezze,  milyen
   halállal fog meghalni.
   Jn 12,20-33

   Elmélkedés:

   A láthatatlan világ felé
   Egy óra vakság fel  tudná nyitni a  szemed? - Ezzel  a kérdéssel hívják  a
   látogatókat a  Láthatatlan kiállításra.  Általában  azért megyünk  el  egy
   kiállításra,  hogy  megcsodáljuk  egy-egy  világhírű  művész  festményeit,
   szobrait vagy  egyéb  alkotásait.  Más  kiállítások  a  környezetünket,  a
   tudomány  világát  vagy  éppen  a  technika  fejlődését  mutatják  be   az
   érdeklődőknek. E kiállítások megtekintéséhez mindenképpen szükségünk van a
   szemünkre. A  láthatatlan  kiállítás  azonban nem  tartozik  a  szokványos
   tárlatok közé. Itt az ember  majdnem minden érzékszervét, tehát  hallását,
   szaglását, tapintását  és ízlelését  használhatja az  eligazodáshoz és  az
   információszerzéshez, csak éppen a látását nem. A láthatatlan kiállítás  a
   látó embereket vezeti be a nem látók, a vakok világába. Aki vakon  rábízza
   önmagát egy  igazi  vakra és  vállalja,  hogy végigvezessék  a  koromsötét
   termeken, egy új  világot fedezhet  fel. Itt  szó szerint  igaz, hogy  vak
   vezet világtalant. Nincs világítás és nincs  fény. Így élhetik át egy  óra
   erejéig a  látók  a  nem  látók  mindennapjait.  A  teljesen  elsötétített
   termekben  megtapasztalhatják,   hogy   a  legegyszerűbb   dolgok   milyen
   nehézségeket okozhatnak a vakoknak, de azt is, hogy a látás hiánya  mégsem
   jelent számukra boldogtalanságot.  A kérdés találó:  vajon egy óra  vakság
   fel tudná nyitni a szemünket?

   A láthatatlan kiállítás látogatói gyakran  elmondják a vezetés után,  hogy
   egy kicsit megváltozott  felfogásuk az életről,  és jobban értékelik  azt,
   amit korábban természetesnek tartottak. Miként a nem-látás képes  komolyan
   elgondolkoztatni a látókat, ugyanígy  egy-egy dolognak a látása,  látványa
   is képes erre. A mérhetetlen  szegénységnek, a súlyos betegeknek vagy  más
   emberi nyomorúságnak a  látványa számos ember  embert gondolkoztatott  már
   el, akik aztán ezen élmény hatására hősies lelkülettel egész életüket arra
   szentelték, hogy segítsenek ezeken a szerencsétlen embereken.

   Az evangéliumban  arról  hallottunk,  hogy  a  Jeruzsálembe  érkező  görög
   zarándokok látni  szeretnék Jézust.  Az Isten-látás  vágya nem  előzmények
   nélküli a szentírásban. Az ember nem elégszik meg azzal, hogy hallja Isten
   szavát és megcsodálhatja  Isten művét a  teremtett világban. Ennél  többre
   vágyik, látni akarja  az Istent, ez  a vágy azonban  nem mindig  teljesül.
   Istent  csak  az  láthatja,  akinek  megmutatja  magát.  A  rejtőző  Isten
   felismeréséhez hitre van szükség.

   Az ószövetségi  idők rejtőző  Istenéhez  képest az  újszövetség  hallatlan
   újdonsága az, hogy Jézusban láthatóvá vált az Isten. Születése, e  világra
   érkezése olyan dolog, amit korábban ember soha nem látott, s amely békével
   tölti  el  az  embert.  A  templomi  bemutatáskor  az  öreg  Simeon  lelke
   megnyugszik, mert  szemei meglátták  az  üdvösséget hozó  Gyermeket  (vö.:
   2,30). A korábbi  időkben sok  próféta és  sok igaz  ember szerette  volna
   látni a Megváltót, de nem  láthatták. Akik viszont most hittel  tekintenek
   rá, azok  meglátják  benne a  Megváltót.  Mindennek fényében  már  másként
   olvassuk és értelmezzük  Jézus azon csodáit,  amikor vakokat gyógyít  meg,
   visszaadván nekik a szemük világát. E  csodáknál ugyanis nem csak a  testi
   betegség megszüntetéséről van szó, hanem a lelki szemek felnyitásáról  is.
   S itt értjük meg  azt is, hogy Jézus  miért nevezi vak vezetőknek  azokat,
   akik nem látják meg benne az Isten küldöttét.

   Vajon mennyire él bennünk az Isten látásának vágya? Vajon az egykori görög
   zarándokokhoz hasonlóan  feltör-e szívünk  mélyéből  a vágy,  hogy  lássuk
   Jézust? Szeretnénk-e látni őt? Akarjuk-e őt nézni? Szeretnénk-e  szemlélni
   Arcát? S vajon megváltozik-e a szemlélés révén gondolkodásunk és  életünk?
   A  nagyböjti  időszak  lehetőséget  ad  nekünk,  hogy  Urunk  szenvedését,
   kereszthordozását és halálát szemlélve felkészüljünk arra, hogy  húsvétkor
   láthassuk majd és hittel felismerhessük a Feltámadottat.

   Befejezésül kanyarodjunk  vissza még  egy gondolat  erejéig a  Láthatatlan
   kiállítás példájához.  A  látogatókat  igazi megnyugvás  tölti  el  akkor,
   amikor a láthatatlan világból visszakerülnek a látható világba. A  vallási
   életben, a hit világában ez egy kicsit másként van. Jézus a látható  földi
   világból visszatért a mennybe, ahonnan  jött, visszatért a számunkra  most
   még láthatatlan világba. A halandó,  földi ember számára láthatatlan ez  a
   világ. Ha  földi életünkben  e láthatatlan  világ felé  törekszünk,  akkor
   feltámadásunk után ebben a  világban láthatjuk meg  az Istent. Akkor  majd
   mirajtunk is beteljesedik Jézus szava: "Boldogok a tisztaszívűek, mert  ők
   meglátják Istent" (Mt 5,8). Látni az igaz Istent: ez a mi boldogságunk, ez
   az örök élet boldogsága.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram Jézus,  tedd kezed  a szememre,  hogy elkezdjem  tisztán látni  ne  a
   látható, hanem  a láthatatlan  dolgokat.  Nyisd meg  szememet, hogy  ne  a
   jelenbe, hanem  a  jövőbe  tekintsek. Tedd  szívem  tekintetét  átlátszóan
   tisztává, hogy lélekben Istent szemléljem.