[Evangelium] 2009-03-22

[Evangelium minden nap]

   2009. március 22. - Nagyböjt 4. vasárnapja

   Abban az időben Jézus  ezt mondta Nikodémusnak:  "Ahogy Mózes fölemelte  a
   kígyót a pusztában, úgy  fogják fölemelni az Emberfiát  is, hogy aki  hisz
   benne, el  ne vesszen,  hanem  örökké éljen.  Mert  úgy szerette  Isten  a
   világot, hogy  egyszülött  Fiát adta  oda,  hogy  aki benne  hisz,  el  ne
   vesszen, hanem örök élete legyen. Isten  nem azért küldte Fiát a  világba,
   hogy elítélje a világot,  hanem hogy általa üdvözüljön  a világ. Aki  hisz
   benne, az nem  esik ítélet  alá, de  aki nem  hisz, az  már ítéletet  vont
   magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A  világosság
   a világba  jött, de  az  emberek jobban  szerették  a sötétséget,  mint  a
   világosságot, mert tetteik  gonoszak voltak. Mert  mindenki, aki  gonoszat
   tesz,  gyűlöli  a  világosságot,  és  nem  megy  a  világosságra,   nehogy
   napvilágra kerüljenek  tettei.  Aki  azonban  az  igazságot  cselekszi,  a
   világosságra megy,  hadd  nyilvánuljanak  ki tettei,  hogy  Isten  szerint
   cselekedte azokat."
   Jn 3,14-21

   Elmélkedés:

   A szeretetből sosem elég
   Egy fiatalember, aki talán nem ismerte a tékozló fiú történetét vagy  csak
   a példabeszéd  kezdő  sorait  olvasta, egyszer  elhatározta,  hogy  kikéri
   apjától a család rá eső örökségét, s elindul, hogy szerencsét próbáljon  a
   világban. Az  apja elé  állt, s  előadta, hogy  jól ismeri  a munkának  az
   értékét, már képes magáról gondoskodni, tehát adják oda neki mindazt,  ami
   jár neki a család vagyonából. Az apja kicsit elcsodálkozott a kérésen,  de
   a következőképpen egyezett bele: "Amikor  idehozod nekem az első  tányért,
   amiért megdolgoztál, megkapod az örökrészed és elmehetsz." Mi sem könnyebb
   ennél - gondolta magában a fiú,  aztán odament az édesanyjához, kért  tőle
   egy tányért, amelyet  az apjához vitt.  Az apa átvette  a tányért,  rögtön
   megismerte a  családi darabot,  egy mozdulattal  a földhöz  vágta és  csak
   ennyit mondott:  "Fiam, ezért  nem  te dolgoztál  meg,  hanem én".  A  fiú
   másnapra új tervet  eszelt ki, egy  lopott tányért vitt,  de apja  tudván,
   hogy ilyen gyorsan nem lehet becsületes munkával egy tányért  megszerezni,
   ezt is a  földhöz vágta  mondván: "Fiam, ezért  te nem  dolgoztál meg".  A
   következő napon a  fiú rokonoknál volt  látogatóban, hosszasan dicsérte  a
   szép étkészletet, aminek "jutalmaként"  ajándékba kapott egy tányért.  Ezt
   adta apjának, aki széttörte ezt is tudván, hogy biztosan ezért sem kellett
   megdolgoznia  a  fiának.  Negyednap  a  fiú  egy  barátjától   kölcsönkért
   tányérral állt apja elé, aki - bár látszott rajta, hogy sajnálja - ezt  is
   úgy vágta a földhöz, hogy azonnal ripityára tört, aztán ezt mondta: "Fiam,
   ezért más dolgozott  meg, de  nem te". A  fiú kezdte  megérteni, hogy  mit
   hibázott, ezért a  következő héten  alkalmi munkát  vállalt, hogy  tányért
   tudjon venni. Egész heti  fizetéséért még egy  készletet sem kapott,  csak
   mindössze öt tányért. Az elsőt odaadta édesanyjának, a másodikat elvitte a
   boltba, ahonnan  ellopta,  a  harmadikat  odaadta  ajándékba  egy  szegény
   koldusnak, akivel  találkozott,  a  negyediket  visszaadta  a  barátjának,
   akitől kölcsön kérte, s az ötödikkel boldogan indult apjához, s ezzel adta
   a kezébe: "Apám, ezért  megdolgoztam, ezt ne törd  össze! Most már  tudom,
   hogy  mennyit  kell  dolgozni  egy  tányérért.  Értékelem,  hogy   mennyit
   fáradoztál családunkért. Nem érdemlem meg ingyen azt, amiért te dolgoztál,
   ezért inkább itthon maradok."

   E  példával  azt  szerettem  volna  szemléltetni,  hogy  mennyire  kevésbé
   értékeljük az  igazán  fontos  dolgokat, köztük  Isten  ajándékait,  az  ő
   végtelen szeretetét. Sokszor észre sem  vesszük a minket körülvevő  isteni
   szeretetet, és emiatt hűtlen gyermekekként állandóan kiszakítjuk  magunkat
   e szeretet  vonzásköréből.  Egy  általunk  boldogabbnak  vélt  világ  után
   vágyakozunk,  mert   nem  vesszük   észre,  hogy   Isten  szeretetében   a
   legboldogabb az életünk.

   Ennek fényében érdemes jobban odafigyelnünk az evangélium  kijelentéseire:
   "Úgy szerette Isten  a világot, hogy  egyszülött Fiát adta  oda, hogy  aki
   benne hisz,  el ne  vesszen, hanem  örök élete  legyen" (Jn  3,16).  Jézus
   Krisztus e világra jövetele  Isten szeretetének a  jele, de szenvedése  és
   halála is arról árulkodik, hogy Isten a legvégsőkig elmegy, hogy kimutassa
   irántunk való szeretetét. Amikor most, a nagyböjti időben végigelmélkedjük
   Jézus  keresztútját,  s   amikor  majd  nagypénteken   a  Golgota   hegyén
   felállított keresztjére  tekintünk,  akkor gondoljunk  arra,  hogy  mindez
   Isten szeretetét tanúsítja.

   Az evangélium így  folytatódik: "Isten  nem azért küldte  Fiát a  világba,
   hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ" (Jn  3,17).
   Bár bűneink  miatt  büntetést  érdemelnénk,  Isten  mégsem  akar  elítélni
   minket, hanem azt szeretné, hogy eljussunk az üdvösségre. Erre a megváltó,
   üdvösséget felkínáló szeretetre nem lehet más válaszunk, mint a  szeretet.
   Ha a bűn az Istennel  és az embertársakkal való szeretetkapcsolatot  teszi
   tönkre, akkor  a  bűn elleni  küzdelem  nem  lehet más,  mint  a  szeretet
   mindennapi gyakorlása Isten és a felebarát felé.

   Befejezésül egy  igen  rövid  történetet mondok  még,  ami  elmélkedéseink
   gyakori   szereplőjével,   Eszterrel   történt.   A   középiskolában   egy
   irodalomdolgozat egyik feladata  az volt,  hogy egy  olyan verset  kellett
   elemezni, amelynek a címe ez volt: Elég a szeretetből. Eszter verselemzése
   a következő volt: "Nem elég."

   Ha nem csak szemléljük Jézus  szeretetét, hanem megértjük annak  mélységét
   és az Ő szeretetében élünk, akkor belátjuk: A szeretetből sosem elég.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Add, Uram,  hogy szeresselek  és testvéri  szeretettel szeressek!  Áradjon
   egész szeretetem  a keresztények  felé, az  Egyház minden  tagja felé,  ó,
   Jézusom!  Add,  hogy  szeretetem  kiterjedjen  az  egész  világra,  a   te
   szereteted által, hogy tagjaid átöleljék az egész világot!
   Szent Ágoston