[Evangelium] 2009-03-15

[Evangelium minden nap]

   2009. március 15. - Nagyböjt 3. vasárnapja

   Abban az  időben,  mivel  közel  volt a  zsidók  Húsvétja,  Jézus  fölment
   Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és  galambot
   árultak, valamint pénzváltókat,  akik ott ültek.  Ekkor kötelekből  ostort
   font, és kikergette mindnyájukat  a templomból, ugyanígy  a juhokat és  az
   ökröket  is,  a   pénzváltók  pénzét  pedig   szétszórta.  Az   asztalokat
   felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: "Vigyétek innét ezeket,  ne
   tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!"  Tanítványainak eszébe jutott,  hogy
   írva van: "Emészt a házadért való buzgóság."
   A zsidók  erre  így  szóltak:  "Miféle  csodajelet  mutatsz,  hogy  ezeket
   teszed?" Jézus  azt válaszolta:  "Romboljátok le  ezt a  templomot, és  én
   három nap alatt fölépítem!" A zsidók azt felelték: "Negyvenhat  esztendeig
   épült ez  a templom,  és te  három  nap alatt  fölépíted azt?"  Ő  azonban
   testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból,  tanítványainak
   eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És
   amíg (Jézus)  a  Húsvét ünnepén  Jeruzsálemben  volt, sokan  hittek  az  ő
   nevében, mert látták  csodáit, amelyeket  tett. Jézus  azonban nem  bízott
   bennük, mert  ismerte  mindnyájukat, és  nem  szorult rá,  hogy  bárki  is
   tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.
   Jn 2,13-25

   Elmélkedés:

   Építsd újjá!
   A fiatalkorában igencsak világias életet élő Assisi Szent Ferenc  életében
   a Krisztussal és örömhírével  való találkozás jelentős fordulatot  hozott.
   Bár a  város  leggazdagabb családjában  született,  ettől kezdve  már  nem
   érdekelte a pénz, a dicsőség vagy a hírnév, hanem teljes szegénységben  és
   egyszerűségben élt. Egy alkalommal a San Damiano-i kápolnánál imádkozva  a
   keresztről  Krisztus  hangját  hallotta:  "Ferenc,  menj  és  építsd  újjá
   egyházamat!" Ferenc  először azt  gondolja, hogy  a romos  templomépületet
   kell újjáépítenie,  s  nekiáll,  hogy  Assisi  városának  környékén  három
   kápolnát is  felújítson.  Később  azonban világossá  válik  számára,  hogy
   küldetése ennél  jelentősen nagyobb.  Az általa  és szerzetestársai  által
   megélt  krisztusi  szegénység  az  egész  egyház  lelki  újjászületésének,
   újjáépítésének  lett  az  alapja  a  XIII.  században.  Isten  kegyelmével
   megértette, hogy a  kőből épült templom  felújításánál sokkal fontosabb  a
   hívőkből, mint élő kövekből felépülő Egyház újjáépítése.

   A mai evangéliumban arról olvastunk, hogy a jeruzsálemi templomban Jézus a
   következő kijelentést tette: "Romboljátok le ezt a templomot, és én  három
   nap alatt fölépítem!" Zsidó hallgatósága nem értette e mondat értelmét, de
   ekkor még a tanítványai sem tudták,  hogy saját testére, a halálát  követő
   harmadik napon feltámadt testére gondol mesterük.

   Mire is gondolhatott  volna másra  a hallgatóság, mint  arra az  épületre,
   amelyben elhangzott e különös  kijelentés? A zsidók  jól ismerték ennek  a
   templomnak a  történetét.  Miután  az  ország  fővárosában,  Jeruzsálemben
   palotát épített a maga számára, Dávid király elhatározta, hogy házat  épít
   Istennek. Az  isteni  gondviselés  azonban nem  engedte  meg,  hogy  terve
   megvalósuljon, hanem  csak fia,  Salamon építhette  meg az  Úr  templomát,
   amelyet  a  hódító  asszírok  később  leromboltak.  A  babiloni  fogságból
   visszatérő  zsidók  építették  újjá   a  templomot,  amely  ettől   kezdve
   évszázadokon keresztül ismét az istentisztelet legfőbb helyéül szolgált.

   Minden vallásban, így a zsidó vallásban is a templom az Isten háza,  Isten
   jelenlétének a megszentelt helye. Isten természetesen mindenütt jelen van,
   de a templom az  a hely, ahol jelenléte  különösen is megtapasztalható,  s
   ahol  az  egyéni,  de  főként   a  közösségi  istentisztelet  zajlik.   Az
   ószövetségi időkben a jeruzsálemi templom ezt a szerepet töltötte be.  Ide
   zarándokoltak  el  a  hívek  évente  legalább  egyszer,  hogy   bemutassák
   áldozataikat.

   Jézus tisztelte a templomot.  Ebben a templomba  mutatta be őt  édesanyja,
   Mária az Istennek a születése utáni  negyvenedik napon, s a gyermek  Jézus
   családjával együtt erre a helyre jön fel zarándokolni minden  esztendőben.
   Már 12 évesen is Atyja házának tekinti a templomot, ezért nem csoda,  hogy
   felnőttként még nagyobb  a templom iránt  érzett buzgósága. Rossz  szemmel
   nézi,  hogy  a  kereskedők  és   a  pénzváltók  az  imádság  házában,   az
   istentisztelet helyén  ahhoz  méltatlan tevékenységet  folytatnak.  Amikor
   Jézus kiűzi őket a templomból, nem  csupán ez a buzgóság vezérli, hanem  a
   messiási idők jelét akarja mutatni a népnek és a vallási vezetőknek.

   Jézus  testének  lerombolásával,   azaz  halálával  és   az  Úr   testének
   újjáépítésével, azaz  feltámadásával  megszűnik  a  régi,  a  kőből  épült
   jeruzsálemi templom  szerepe,  ezt  jelzi a  kereszthalál  pillanatában  a
   templom függönyének kettéhasadása. Pontosabban Jézus veszi át a  közvetítő
   szerepet Isten és az emberek között.  Ebben az értelemben nincs már  többé
   szükség a régi templomra, s azt ott bemutatott régi áldozatokra. Jézus  az
   új templom. Ő az új szentély. Ő az új oltár, s ő az új áldozat.  Jelenléte
   az Oltáriszentségben Isten állandó jelenlétét jelzi.

   Jézus azt szeretné, hogy  mi, az ő  követői, valamennyien lelki  templommá
   épüljünk, akikben  jelen van  az  Isten. Engedjük,  hogy Jézus  minket  is
   megtisztítson bűneinktől miként egykor megtisztította a templomot. Egyedül
   ő képes kegyelmével újjáalkotni, újjáépíteni minket.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram!   Múltamat   irgalmasságodba,   jelenemet   szeretetedbe,    jövőmet
   gondoskodásodba ajánlom!
   Szent Pio