[Evangelium] 2009-03-11

[Evangelium minden nap]

   2009. március 11. - Szerda

   Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát  és
   bizalmasan közölte velük: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az  Emberfiát
   a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd  kiszolgáltatják
   a pogányoknak,  megcsúfolják,  megostorozzák  és  keresztre  feszítik,  de
   harmadnapra feltámad."
   Ekkor odalépett  hozzá a  Zebedeus-fiúknak (Jakab  és János  apostoloknak)
   anyja, fiaival  együtt, és  leborult előtte,  hogy kérjen  valamit.  Jézus
   megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő azt felelte: "Intézd úgy, (Uram,)  hogy
   az én két  fiam országodban melletted  üljön: az egyik  jobbodon, a  másik
   pedig bal oldaladon." Jézus így  válaszolt nekik: "Nem tudjátok, hogy  mit
   kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
   ki kell innom?" "Készek vagyunk!" - felelték. Jézus erre így folytatta: "A
   szenvedések kelyhét  velem  együtt  kiisszátok  majd.  De  hogy  ki  üljön
   mellettem jobb és bal felől,  azt nem én döntöm  el. Azok ülnek majd  ott,
   akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
   Amikor a többi  tíz (apostol)  ezt meghallotta,  méltatlankodni kezdett  a
   testvérpár viselkedése  miatt.  Jézus magához  hívta  őket, és  így  szólt
   hozzájuk: "Tudjátok,  hogy a  pogányoknál hogyan  hatalmaskodnak a  vezető
   emberek: akinek  nagyobb a  rangja, érezteti  a hatalmát.  Nálatok ne  így
   legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni,  legyen a szolgátok! És aki  első
   akar lenni, legyen  a cselédetek! Az  Emberfia sem azért  jött, hogy  neki
   szolgáljanak,  hanem  hogy  ő  szolgáljon  másoknak,  és  odaadja   életét
   váltságul mindenkiért."
   Mt 20,17-28

   Elmélkedés:

   Jakab és  János  apostol  gondolkodása  a  korabeli  zsidó  elképzeléseket
   tükrözi  a  Messiás  uralmának  eljöveteléről.  Azok  közül,  akik  Jézust
   Messiásnak vallják, s ki is fejezik  ezen hitüket, többen inkább csak  egy
   földi királyság  megvalósítását várják  tőle.  A tanítványok  csak  lassan
   értik meg azt, hogy Jézus uralma nem evilági uralkodást jelent.
   A  mai  evangéliumi  rész  végén  Jézus  világosan  kijelenti,  hogy   nem
   uralkodni, hanem  szolgálni szeretne.  Egész földi  életpályája a  mennyei
   Atyának tett szolgálat az  emberiség megváltása érdekében. Szolgálatát  az
   Atya  nem  evilági  dicsőséggel   jutalmazza,  hanem  a  feltámadás   örök
   dicsőségével.  E  dicsőségben  mi   akkor  részesedhetünk,  ha  nem   csak
   készségünket  fejezzük  ki  a  szenvedések  elviselésére,  hanem   életünk
   keresztútját Istennek végzett szolgálatnak tekintjük.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Irgalmas Jézus,  akinek Szíve  maga a  szeretet. Fogadd  Szíved  hajlékába
   azokat a lelkeket, akik különösen tisztelik és dicsőítik irgalmadat! Isten
   erejével  megerősödött   lelkek  ezek,   bátran  haladnak   előre   minden
   szenvedésben és megpróbáltatásban, bízva  irgalmasságodban. Ezek a  lelkek
   egyesültek Jézussal, és vállukon hordják az egész emberiséget. Nem  sújtja
   őket szigorú ítéleted, mert haláluk óráján a Te irgalmad öleli át őket.