[Evangelium] 2009-03-01

[Evangelium minden nap]

   2009. március 1. - Nagyböjt 1. vasárnapja

   Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt
   a pusztában,  és  megkísértette a  sátán.  Vadállatokkal volt  együtt,  és
   angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és
   hirdette az  Isten  evangéliumát:  "Betelt  az idő,  közel  van  az  Isten
   országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."
   Mk 1,12-15

   Elmélkedés:

   Nagyböjti megálló
   Tavaly, a tavasz táján  olvastam egy történetet.  Egy reggelen, amikor  az
   emberek munkába,  a gyerekek  pedig iskolába  mennek, egy  farmernadrágos,
   baseball-sapkás fiatalember Washington egyik forgalmas állomásán  kiszállt
   a  metróból.   Az  emberek   jöttek,  mentek   az  állomáson   a   reggeli
   csúcsforgalomban,  ő  pedig  megállt,  elővette  hegedűjét,  ösztönzésként
   néhány dollárt dobott a hegedűtokba, és elkezdett játszani. Az  utcazenész
   koncertje  45  percig  tartott,  s  hat  fülbemászó  dallamú,   klasszikus
   zeneművet tartalmazott. Ez idő alatt 1089 személy haladt el mellette.  Hat
   személy állt  meg  hosszabb-rövidebb  időre,  hallgatni  a  hegedűst.  Hét
   személy   adakozott    a    zenész   javára,    összesen    32    dollárt.
   Tetszésnyilvánításként még egy rövidke tapsot sem kapott senkitől.
   A történet érdekessége,  hogy a  rögtönzött koncerten  a zeneirodalom  hat
   legnehezebb  Bach-darabja  hangzott   el  a   világ  egyik   legértékesebb
   hangszerén,  egy  3   és  fél   millió  dollárt   érő,  1713-ban   készült
   Stradivari-hegedűn.   A   zenész   pedig   a   világ   egyik   legkiválóbb
   hegedűművésze, a  csodagyerekként feltűnt  Joshua Bell,  akinek  teltházas
   koncertjein ezrek tapsolnak szerte a világon.

   Az esetet  hallva  most  bizonyára azt  kérdezzük  mindannyian:  Vajon  mi
   megálltunk volna a csodálatos zenét  hallgatni a metróban? De nem  érdemes
   ezen sokat  gondolkoznunk! Megmondom  a  választ. Valószínűleg  nem,  sőt,
   szinte egészen  biztos, hogy  mi sem  álltunk volna  meg. A  hegedűvirtuóz
   különleges fellépését  egyébként egy  washingtoni újság  szervezte, s  azt
   akarták felmérni, hogy vajon felfigyelnek-e az emberek egy művészi  előadó
   játékára, észreveszik-e művészi szépet  a hétköznapokban? Az eredmény  az,
   hogy a rohanó világban,  az ember észre sem  veszi a szépet, s  továbbmegy
   még az igazán értékes  dolgok mellett is.  A fellépés kudarcának  okaiként
   persze sok mindent felsorolhatnánk: Nem ismerték fel a világhírű  művészt.
   Nem volt megfelelően reklámozva  a fellépés. Az  emberek nem fogékonyak  a
   komolyzenére. Rossz  volt  a  metróállomás  akusztikája.  Az  emberek  azt
   gondolták, hogy  csak  egy  szegény  koldus akar  így  pénzt  keresni.  Az
   embernek nincs ideje manapság megállni, hogy zenét hallgasson.

   A sokféle tanulságot mondhatnék e történet kapcsán, de inkább  mindenkinek
   meghagyom a  lehetőséget,  hogy  a maga  számára  megfogalmazzon  legalább
   egyet. A tanulságok helyett inkább kérdéseket tennék fel:
   Vajon mennyi érték, mennyi kincs mellett megyünk el naponta?
   Vajon hány csodálatos lehetőséget szalasztunk el naponta, mert rohanunk és
   sietnünk?
   Képes vagyok-e egyáltalán felfigyelni bármire, amit nem reklámoznak?
   Észreveszem-e az egyszerű, csendes dolgokat körülöttem?
   A gyors  élettempóval  sok  minden  el  lehet  érni.  De  mit  lehet  vele
   veszíteni?
   Vajon  mi  volna   képes  megállítani?  Mi   tudná  lassítani   lépteimet,
   élettempómat, s mi tudna megállítani?

   Hamvazószerdával elkezdődött  a nagyböjti  idő, amely  épp arra  hivatott,
   hogy megállítson minket. Életünk utazása  során egy új állomáshoz  értünk,
   amelynek a  neve:  Nagyböjt. Amikor  a  böjti idő  elkezdődik,  az  Egyház
   hamuval hinti  meg  homlokunkat,  ezzel emlékeztetvén  arra,  hogy  porból
   lettünk és  porrá leszünk.  Vajon az  elmúlás gondolata,  a halál  tudata,
   amely bármikor bekövetkezhet, megállít  minket? Vajon amikor böjtölünk  és
   megfékezzük testünket, akkor ez lassítja rohanásunkat? Egyházunk azt kéri,
   hogy ebben az időszakban végezzük el szentgyónásunkat. Vajon  megállunk-e,
   hogy ne  csupán megszokásból  gyónjunk,  hanem komolyan  felkészüljünk,  s
   felébresszük magunkban  az őszinte  bűnbánatot? A  nagyböjti időszak  szép
   áhítatgyakorlata a  pénteki keresztúti  imádság. Vajon  megállít-e  minket
   Krisztus szenvedése és halála?

   Jézus  szavai  nagyon   határozottan  hangzottak   az  imént   felolvasott
   szentírási részben: "Betelt az idő,  közel van az Isten országa.  Térjetek
   meg, és higgyetek az evangéliumban"  (Mk 1.15). Vajon megértem-e hogy  itt
   van az idő  számomra? A  bűnbánat és  a megtérés  ideje. A  hit ideje.  Az
   Istenhez való közeledés ideje. Az  elgondolkozás ideje. A megállás  ideje.
   Most értünk a nagyböjti megállóhoz. Vajon megállok-e?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Tisztítsd meg  Uram szívemet,  hogy a  vigasztaló lélek  kellemes  otthont
   találjon benne, s feldíszítse azt kegyelmével és vigasztalásával.
   Szalézi Szent Ferenc