[Evangelium] 2009-02-22

[Evangelium minden nap]

   2009. február 22. - Évközi 7. vasárnap

   Néhány nap múlva Jézus visszatért  Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a  híre,
   hogy otthon van, annyian  összejöttek, hogy még az  ajtó előtti téren  sem
   fértek el; ő  pedig hirdette  nekik az  igét. Közben  odahoztak hozzá  egy
   bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe,  kibontották
   fölötte a  tetőt, ahol  volt, és  a nyíláson  át leengedték  a  hordágyat,
   amelyen a béna feküdt.  Jézus pedig, látva hitüket,  így szólt a  bénához:
   "Fiam, bűneid bocsánatot nyertek."  Ült ott néhány  írástudó is. Ezek  így
   gondolkodtak  szívükben:  "Hogy  beszélhet  ez  így?  Káromkodik!  Ki  más
   bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül  az Isten?" Jézus a lelke mélyén  jól
   tudta, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: "Miért
   gondoljátok ezt szívetekben?  Mi könnyebb: azt  mondani a bénának:  Bűneid
   bocsánatot nyertek,  vagy azt  mondani: Kelj  föl, fogd  ágyadat és  járj?
   Tudjátok hát  meg,  hogy az  Emberfiának  van  hatalma a  földön  a  bűnök
   megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához: "Mondom neked: kelj föl, fogd
   az  ágyadat,  és  menj  haza!"  Az  felkelt,  fölvette  a  hordágyat,   és
   mindannyiuk szeme  láttára kiment.  Mindenki elcsodálkozott.  Dicsőítették
   Istent, és azt mondták: "Nem láttunk még ilyet soha!"
   Mk 2,1-12

   Elmélkedés:

   Hatalma van
   Egy közhelyes  megállapítással  kezdem:  az ember  az  egészség  érdekében
   mindent megtesz, és  nem sajnálja  az anyagiakat, ha  a gyógyulásról  vagy
   annak akár csak a legkisebb esélyéről van szó. Mindannyian hallottunk  már
   olyan esetről, amikor  valaki minden pénzét  drága kezelésekre költötte  a
   gyógyulás reményében.  Ha  az egyik  orvos  nem tudott  segíteni,  ment  a
   következőhöz, mert mindent meg kell próbálni, hogy újra egészséges legyen.
   És manapság már az sem ritka, hogy egy család milliókat gyűjt össze,  hogy
   beteg  gyermeke  őssejt  beültetést  kapjon  valahol  Kínában.  Sajnos   a
   gyógyulás sokszor  csak  remény marad,  a  rendkívül drága  kezelések  nem
   hoznak jelentősebb  javulást. A  reményt persze  ilyenkor sem  adják  fel,
   újabb milliókat  gyűjtenek a  következő kezelésre,  s ez  így megy  éveken
   keresztül. Ennek  kapcsán arra  is szeretném  felhívni a  figyelmet,  hogy
   sokan visszaélnek a gyógyulni vágyók jóhiszeműségével. A  beteglátogatások
   alkalmával  a  családtagok  meg  szokták  mutatni,  hogy  mennyi   mindent
   megvesznek a betegek számára,  amely "gyógyászati eszközöknek" legalább  a
   fele teljesen  feleslegesnek  bizonyul.  Egy idős  néni  például  lelkesen
   mutatta egyszer csodalámpáját, amelyet  180 ezer forint helyett  mindössze
   120 ezerért sikerült  akciósan megvásárolnia egy  bemutatón. Néhány  hónap
   múlva már  kevésbé  volt  lelkes.  Szegény  néninél  ugyanis  még  az  sem
   működött, hogy  "Ha  hisz  benne,  meggyógyul",  mert  hónapok  óta  hiába
   világította magát  rendesen,  de  bizony nem  javult  az  állapota.  Mivel
   láttam, hogy  amúgy is  megrendült hite  a csodalámpában,  s tudtam,  hogy
   egészségi állapotában romlást nem idézhetek elő, ezért  felvilágosítottam,
   hogy az ilyen lámpákat néhány ezer forintért árulják a lámpaboltban. Ekkor
   a néni bevallotta, hogy a kezdetektől fogva ő is sejtette, hogy becsapták,
   de nem akarta feladni a reményt.  Véleményem szerint ha gyógyulást nem  is
   hozhat,  de  a   drága  eszközök  beszerzésének   és  a  drága   kezelések
   kifizetésének   egy   eredménye   mindenképpen   lehet:   a    családtagok
   megnyugtatják saját lelkiismeretüket,  hogy ők mindent  megtettek a  beteg
   gyógyulásáért. Bár óvatosan ehhez azt  is hozzá kell tennem:  valószínűleg
   többet érne, ha a  beteg ágya mellé többször  odaülnének, fognák a  kezét,
   beszélgetnének  vele,  egyszóval:   szeretettel  gondoskodnának  róla.   A
   betegnek ugyanis - főként ha haldoklóról van szó - sokkal nagyobb szüksége
   van erre  a  szeretetre,  vigasztalásra, lelki  megbékélésre,  mint  bármi
   másra.

   A  mai  evangéliumban  egy   olyan  történetről  hallottunk,  amelyben   a
   családtagok vagy barátok mindent megtesznek egy beteg gyógyulásáért.  Őket
   is az  a  remény  élteti,  hogy  a  béna  ember  meg  fog  gyógyulni.  Nem
   foglalkoznak az emberek esetleges véleményével, nem állíthatja meg őket  a
   hatalmas  tömeg,  ők  megkeresik   a  lehetőséget,  hogy  Jézus   közelébe
   kerüljenek. Még a tetőt is kibontják a házon, csakhogy Jézus elé  vihessék
   a bénát. Az egykori palesztin építészeti szokásokat ismerve egyébként  nem
   lehetett túlzottan nehéz a külső lépcsőn át a ház tetejére feljutni és ott
   az  ágakból  és  nádból   készült,  sárral  tapasztott  tetőt   kibontani.
   Mindenesetre igyekezetüket és  hitüket látva  (vö.: Mk  2,5) Jézus  csodát
   tesz, a béna  meggyógyul és járni  kezd. A történetnek  azonban itt  nincs
   vége.  A  testi  gyógyításhoz  az  Úr  mindjárt  hozzákapcsolja  a   lelki
   gyógyítást, az  ember  bocsánatot  nyer bűneire.  Ebben  a  történetben  a
   bűnbocsánat, a lelki  megtisztulás fontosabb a  testi gyógyulásnál,  amely
   ebben az esetben  azt hivatott  bizonyítani, hogy Jézusnak  hatalma van  a
   bűnök megbocsátására. Aki  olyan természetfeletti hatalommal  rendelkezik,
   hogy  képes  meggyógyítani  egy  bénát,  az  olyan  isteni  hatalommal  is
   rendelkezik, hogy megbocsáthatja a bűnöket.

   Jézus cselekedete  azt jelzi,  hogy  az embernek  a testi  egészségnél  is
   többre van  szüksége.  Ezért ad  többet,  mint  amire a  béna  és  barátai
   számítanak. Van ereje a testi bajok megszüntetésére és van hatalma a lélek
   meggyógyítására. Jézus a mi betegeinknek és  nekünk is többet akar adni  a
   testi  egészségnél.  Lelkünket   szeretné  gyógyítani,  bűneinket   akarja
   eltörölni. Van hozzá hatalma, mert ő az Isten Fia.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   A jóért,  amelyet  kegyelmeddel  cselekedtem, hálát  adok  neked.  Jóságos
   Istenem,  te  ajándékoztad  azt  nekem.  A  rosszért,  amelyet  elkövettem
   gondolattal, szóval,  cselekedettel és  mulasztással, bocsánatodat  kérem.
   Segíts, Uram, hogy jobb legyek!