[Evangelium] 2009-02-17

[Evangelium minden nap]

   2009. február 17. - Kedd

   A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon.  Elfelejtettek
   kenyeret vinni magukkal,  és csak egy  kenyerük volt a  bárkában. Jézus  a
   lelkükre  kötötte:  "Vigyázzatok!  Óvakodjatok  a  farizeusok  és  Heródes
   kovászától!" Ők egymás közt arról  beszélgettek, hogy nem hoztak  magukkal
   kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs
   kenyeretek? Még  most  sem  értitek,  és  nem  fogjátok  föl?  Még  mindig
   érzéketlen a szívetek? Van  szemetek, és nem láttok?  Van fületek, és  nem
   hallotok? Nem emlékeztek  arra, hogy amikor  öt kenyeret megtörtem  ötezer
   embernek, hány  tele kosár  maradékot szedtetek  össze?" Azt  válaszolták:
   "Tizenkettőt." "És amikor  hetet törtem meg  négyezer embernek, hány  tele
   kosár  maradékot  szedtetek  össze?"  Azt  felelték:  "Hetet."  Erre  újra
   megjegyezte: "Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?"
   Mk 8,14-21

   Elmélkedés:

   Miután Jézus  határozottan elutasította  a farizeusok  azon kérését,  hogy
   messiási mivoltának különleges jelét  adja, tanítványai körében az  általa
   korábban véghezvitt  jelekről beszél,  ezek  közül is  a  kenyérszaporítás
   csodáiról. Olyan egyértelmű jelek voltak ezek, amelyek azt  bizonyították,
   hogy Jézus a Messiás, hiszen ebben a korban elterjedt volt az a vélekedés,
   hogy az eljövendő messiás megismétli  az egykori manna-csodát, s  kenyeret
   ad enni  a népnek,  miként a  pusztában vándorló  népet Isten  táplálta  a
   mannával. A mai történetből úgy tűnik, hogy a tanítványok sem értették meg
   egész ezen csodák láttán sem, hogy Jézussal a messiási idő érkezett el.  A
   tanítványok megrekednek az anyagias gondolkodás szintjét, Jézus viszont  a
   lelkiekre tanítja őket.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Kelts áldásoddal,  ó  Uram, s  Te  igazgasd minden  utam,  sorsom  ösvénye
   akármerre térjen.  Krisztusom, rajtam  tanúsítsd irgalmasságod  javait,  s
   oltalmazz engem  szent Anyád  nevében.  Ahogy az  angyal rá  vigyázott,  s
   jászladnál melletted is állott, szamár s ökör közt, ahogy ott pihegtél, ős
   Isten, gyenge kisded,  s a  derék József is,  szívében ártatlan  hűséggel,
   serényen őrizni  sosem tankadott:  úgy óvj  engem is,  hogy  törvényeidnek
   híveként töltsem a napot.
   Walter von der Vogelweide

   ________________________________

   Aktuális:
   XXX. Jubileumi Országos  Ifjúsági Zarándoklat  Márianosztrára 2009.  május
   1-3.
   Bővebb információ: www.marianosztra.zarandoklat.hu