[Evangelium] 2009-02-15

[Evangelium minden nap]

   2009. február 15. - Évközi 6. vasárnap

   Abban az időben  egy leprás jött  Jézushoz. Térdre borult  előtte, és  így
   kérlelte: "Ha akarod,  te meg tudsz  tisztítani engem!" Jézusnak  megesett
   rajta a  szíve.  Kinyújtotta  kezét, megérintette,  és  azt  mondta  neki:
   "Akarom! Tisztulj  meg!" Erre  rögtön elmúlt  a leprája,  és  megtisztult.
   Jézus szigorúan ráparancsolt,  és mindjárt elküldte  ezekkel a  szavakkal:
   "Vigyázz, ne szólj  erről senkinek egy  szót sem, hanem  menj, mutasd  meg
   magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte  áldozatot,
   bizonyságul  nekik".  Ám  az,  alighogy  elment,  mindenfelé  hirdetni  és
   híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a
   városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen
   özönlöttek hozzá az emberek.
   Mk 1,40-45

   Elmélkedés:

   Ha akarod
   A lepramisszió  egyik kiadványában  olvastam egy  67 éves  indiai  asszony
   történetét, aki  idős  korára  súlyos bőrbetegséget  kapott.  A  gyógyulás
   reményében közel fél  éven át minden  pénzét kezelésekre költötte,  mígnem
   kiderült, hogy  az  orvosok  még  csak fel  sem  ismerték,  hogy  leprában
   szenved, hanem csak egyszerű  betegségre gondoltak. Betegsége ideje  alatt
   teljesen kiközösítette a falu népe, és gyermekei is elhagyták. Az emberek,
   még a családtagjai  is messziről  elkerülték, mert  féltek, hogy  elkapják
   tőle a bajt. A sikertelen kezelések láttán elhatározta, hogy felkeresi  az
   észak-indiai Naini városában  működő leprabetegekkel foglalkozó  kórházat.
   Ökrösszekéren tette meg a 300 km-es  utat a kórházba, ahol szeretettel  és
   együttérzéssel fogadták.  Hónapokkal később  betegségéből meggyógyulva,  a
   leprától megtisztulva ezzel indult haza családjához: "Újra embernek  érzem
   magam."

   Az evangéliumi beszámoló egy  leprás beteg csodás meggyógyításáról  számol
   be. Tudnunk kell,  hogy a  bibliai szóhasználat  az ókori  elgondolásoknak
   megfelelően mindenféle ragályos  bőrbetegséget leprának  nevez, tehát  még
   olyanokat is,  amelyeket  a  mai  orvostudomány már  nem  nevez  annak.  A
   gyógyulás szempontjából  viszont  mindegy, hogy  milyen  mértékű  lehetett
   ebben az  esetben a  betegség. A  lényeg  az, hogy  a jézusi  csoda  által
   bekövetkezett gyógyulás  egyrészt visszaadta  az ember  testi  egészségét,
   másrészt visszaadta neki  a lehetőséget,  hogy ne  kitaszítottan, hanem  a
   közösségben éljen. Mondhatjuk: Jézus  csodája következtében újra  embernek
   érezhette magát a meggyógyított személy.

   Jézus korában  a leprát  és tulajdonképpen  minden más  betegséget is  úgy
   tekintettek, mint amivel Isten sújtja az embereket a bűneik miatt. Azt  is
   gondolták, hogy az  igaz embereket  pedig Isten  megóvja a  betegségektől.
   Ennek következtében könnyen bűnösnek bélyegeztek mindenkit, aki  bármilyen
   betegségben szenvedett. Ez nyilvánvalóan  hamis következtetés, az  viszont
   igaz, hogy  minden  ember  bűnös,  mindannyian  bűnösök  vagyunk  teljesen
   függetlenül attól,  hogy  van  valamilyen betegségünk  vagy  nincs.  S  ha
   bűnösök vagyunk,  akkor  szükségünk  van arra,  hogy  Jézus  meggyógyítson
   minket,  megtisztítsa  lelkünket.  Amikor  bűnbánatot  tartunk  akkor  nem
   teszünk mást, minthogy Jézus elé állunk  és ezt mondjuk: Uram, ha  akarod,
   te meg tudsz tisztítani engem! Te el tudod törölni bűneimet! Te meg  tudod
   tisztítani a lelkemet! Jézus pedig a bűnbocsánat jeleként kinyújtja  felém
   kezét, megérint irgalmával, és ezt mondja: Akarom! Tisztulj meg!

   A mai  vasárnap  evangéliumával ugyan  nem  áll összefüggésben,  de  mégis
   szeretnék egy másik témát is szóba hozni. A múlt hétvége óta elszabadultak
   az  indulatok  Magyarországon.  Egy  héttel  ezelőtt,  vasárnap  hajnalban
   Veszprémben  egy   szórakozóhely  előtt   szíven  szúrták   Marian   Cosma
   kézilabdázót,  két   csapattársát   pedig  súlyosan   megsebesítették.   A
   világklasszis sportoló a kórházba szállítást követően belehalt sérülésébe.
   A  bűncselekménnyel  gyanúsított  három  személy  cigány  származású.   Az
   indulatokat éppen  ez  utóbbi váltotta  ki,  nem mintha  amúgy  nem  volna
   megdöbbentő az  eset. Ennek  kapcsán többen  nyíltan megfogalmazták,  amit
   korábban nem  szabadott kimondani:  létezik cigánybűnözés.  Ehhez  azonban
   tegyük rögtön hozzá:  nem minden cigány  bűnöző, s egyesek  bűncselekménye
   miatt nem szabad egy egész közösséget megbélyegezni és elítélni. A bűntett
   által kiváltott indulatokat látva azt  is ki kell mondanunk, hogy  létezik
   cigányellenesség vagy cigánygyűlölet. Ennek tagadása ugyanolyan  ostobaság
   volna és  eltávolítana  minket  a  megoldástól,  mintha  a  cigánybűnözést
   tagadnánk.

   A társadalmi  különbségekből és  a szegénységből  fakadó ellentétek  egyre
   nagyobbnak tűnnek.  Az  nem vezet  jóra,  nem vezethet  megbékéléshez,  ha
   leegyszerűsítve azt állítjuk,  hogy az egyik  oldalon állnak a  bűnözőknek
   tartott cigány  származásúak,  a  másik  oldalon  pedig  az  őket  gyűlölő
   magyarok, akik  közé  esetleg  mi  is beállunk.  Valójában  nem  csupán  a
   cigánybűnözéssel van baj,  hanem maga  a bűnözés  a probléma,  függetlenül
   attól, hogy milyen népcsoporthoz tartozik a bűntettet elkövető személy. És
   nem egyszerűen a cigánygyűlölettel van  baj, hanem magával a  gyűlölettel.
   Ha elvárjuk, hogy a cigányok és nem cigányok ne kövessenek el bűntetteket,
   akkor az is elvárható,  hogy ne tápláljunk gyűlöletet  a szívünkben sem  a
   cigányok, sem a nem cigányok iránt.

   A mostani  fokozott  hangulatnak  persze más  okai  is  vannak,  amelyeket
   látnunk kell annak megértéshez, hogy  miért most, egy ilyen tragikus  eset
   kapcsán telt be a pohár. Az elmúlt években egyre nehezebb helyzetbe kerülő
   és elszegényedő  családoknak a  lehető legrosszabbkor  jött a  világméretű
   gazdasági válság.  A  hitelekből  élőknek  egyre  nehezebb  kifizetniük  a
   jelentősen  megnövekedett  törlesztéseket.   Az  elmúlt  hónapokban   több
   tízezren veszítették  el  állásukat,  s az  elkövetkezendő  időkben  újabb
   tízezrek válhatnak munkanélkülivé. A bizonytalanság, a reménytelenség,  az
   értékek és  az  erkölcs  hiánya  sajnálatos  módon  megmérgezi  az  emberi
   kapcsolatokat, az  elszegényedés újabb  és újabb  bűncselekmények  forrása
   lehet.

   A jelenlegi nehéz helyzetre, a gazdasági és erkölcsi válságra én sem tudok
   választ, s nem várható a nehézségek gyors megoldása. Abban azonban  biztos
   vagyok, hogy nem válasz  a türelmetlenség, nem  válasz a kirekesztés,  nem
   válasz a megbélyegzés,  nem válasz  a gyűlölet,  nem válasz  a bosszú.  Az
   egyetlen  megoldást  jelentő  keresztény  és  emberi  válasz  a   szeretet
   mindennapi gyakorlása lehet, amely megbékélést  hozhat. Hiszem, hogy ez  a
   megbékélés mindannyiunk vágya, cigányoké és magyaroké egyaránt.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, tégy  engem a  te  békédnek eszközévé!  Add,  hogy: hol  a  gyűlölet
   tombol, oda a szeretet  vigyem. Ahol a bűn  uralkodik, oda a  megbocsátást
   vigyem. Ahol a viszály  szertehúz, oda az egységet  vigyem. Ahol a  kétség
   tétovázik, oda a hitet vigyem. Ahol a hamisság kígyózik, oda az  igazságot
   vigyem. Ahol a  reménytelenség csüggeszt,  oda a bizalmat  vigyem. Ahol  a
   szomorúság fojtogat, oda az  örömöt vigyem. Ahol a  sötétség rémít, oda  a
   világosságot vigyem. Uram tégy engem a Te békéd eszközévé!