[Evangelium] 2009-02-14

[Evangelium minden nap]

   2009. február 14. - Szombat, Szent Cirill szerzetes és Szent Metód püspök,
   Európa társvédőszentjei

   Az  apostolok   kiválasztása  után   Jézus  kiválasztott   más   hetvenkét
   tanítványt, és  elküldte  őket kettesével  maga  előtt minden  városba  és
   helységbe, ahová menni  szándékozott. Így szólt  hozzájuk: "Az  aratnivaló
   sok, de a munkás  kevés. Kérjétek hát az  aratás Urát, küldjön  munkásokat
   aratásába. Menjetek!  Úgy küldelek  titeket,  mint bárányokat  a  farkasok
   közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
   senkit se köszöntsetek. Ha betértek  egy házba, először is ezt  mondjátok:
   Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha
   nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek  és
   igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról
   házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek,  amit
   elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett
   hozzátok az Isten országa!"
   Lk 10,1-9

   Elmélkedés:

   Jézus parancsa  mindenekelőtt az  apostoloknak és  a tanítványoknak  szól,
   akik elindulnak,  hogy  az  evangélium hirdetői  legyenek.  A  megtisztelő
   feladat   megváltoztatta   életüket,   ezért   elhagyják   otthonukat   és
   családjukat, hogy teljesíteni tudják a mesterüktől kapott küldetést.
   A missziós parancs emellett szól az apostolok utódinak, mindazoknak,  akik
   életük hivatását az evangélium  terjesztésében ismerik fel. Amikor  valaki
   emberi gyengesége  tudatában és  annak ellenére  vállalkozik e  feladatra,
   akkor ezt  abban a  reményben  teszi, hogy  megerősíti  őt az  Úr,  akinek
   keresztjét és feltámadását hirdetni fogja. A ma ünnepelt testvérpár, Szent
   Cirill és Szent Metód élete azt  mutatja, hogy az igehirdetés akkor  válik
   hatékonnyá, ha  mindenben hasonlóvá  válnak Krisztushoz,  aki e  feladatra
   küldte őket, s mindenben osztoznak azok sorsában, akikhez küldetésük szól.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istentől jövök,  Istené vagyok,  Istenért kell  élnem! Ahogy  létemet  nem
   kaphattam mástól, csak  Istentől, úgy létemmel  nem is szolgálhatok  mást,
   mint Istent. Hogy  a világon vagyok,  az nem szükségszerű,  de ha már  így
   van, mindenképpen Istenhez kell  tartoznom. Nekem minden Istenről  beszél,
   minden Istenhez  vezet, és  Istenhez  emel föl?  Istenem! Egészen  a  tied
   akarok lenni! Add, hogy mindenek fölött csak téged szeresselek, csak érted
   éljek, hogy mind jobban  tapasztaljam, mekkora boldogság hozzád  tartozni,
   és a tiédnek lenni!