[Evangelium] 2009-02-12

[Evangelium minden nap]

   2009. február 12. - Csütörtök

   Jézus egyszer  Tírusz és  Szidon vidékére  vonult vissza.  Itt betért  egy
   házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban.
   Egy asszony,  akinek  leányát  tisztátalan  lélek  szállta  meg,  tudomást
   szerzett  róla,  odasietett  hozzá,  és  a  lábához  borult.  Az   asszony
   szír-föníciai származású  pogány  volt.  Azt  kérte  tőle,  hogy  űzze  ki
   leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: "Hadd lakjanak  jól
   előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a
   kiskutyáknak vetik!"  De az  asszony  így folytatta:  "Igaz, Uram,  de  az
   asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek  elmorzsálnak."
   Jézus azt válaszolta:  "Szavad jutalmaként menj!  A gonosz lélek  elhagyta
   leányodat." Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a
   gonosz lélek.
   Mk 7,24-30

   Elmélkedés:

   A pogány  asszony esete  rávilágít arra,  hogy az  Isten Országáról  szóló
   örömhírt Jézus nem  csak a  választott néphez  tartozóknak akarja  átadni,
   hanem mindenkinek szól az üdvösség jó híre. Bár Jézus első válaszából  úgy
   tűnik, mintha ki akarná zárni a pogányokat, de végül teljesíti az  asszony
   kérését, bizonyítván,  hogy  kegyelmi segítségéből  mindenki  részesülhet.
   Emellett az  is tanulságos  lehet számunkra,  hogy az  asszony, aki  beteg
   lánya érdekében  fordul  Jézushoz, nem  adja  fel egykönnyen,  s  az  első
   választ nem veszi visszautasításnak. Kitartóan és leleményesen  megismétli
   kérését, amely jelzi, hogy továbbra is  számít a segítségre, s ezt  isteni
   hatalmába és erejébe  vetett hitként értékeli  Jézus. A hit  és a  kitartó
   kérés Isten segítségét eredményezi.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, távolíts el  tőlem minden  akadályt, amely korlátoz  engem a  jóban.
   Törd meg szívem keménységét, és szabadíts meg béklyóimtól! Adj nyílt, éber
   szívet,  amely  mindig  kész  az  igazi  barátságra!  Nyisd  meg  szívemet
   felebarátaim közeledésére!  Vegyem  észre, ha  valahol  megértő  szavamra,
   segítő kezemre  van  szükség! Lássák  meg  bennem az  emberek  az  őszinte
   szándékot, hogy minden gondjukban, bajukban szívesen osztozom, s ha valami
   jót tehetek érdekükben, mindig számíthatnak rám! Uram, tárd föl  szívemet,
   hiszen te ismered a legjobban! Add, hogy mindenkinek mindene lehessek!