[Evangelium] 2009-02-08

[Evangelium minden nap]

   2009. február 8. - Évközi 5. vasárnap

   Abban az időben  Jézus kijött a  zsinagógából, és elment  Simon és  András
   házába. Simon anyósa lázas betegen  feküdt. Mindjárt szóltak is  Jézusnak.
   Jézus odament hozzá, megfogta  a kezét, és  fölsegítette. Erre megszűnt  a
   láza, és szolgált nekik.
   Amikor lement a  nap és  beesteledett, odavitték  hozzá a  betegeket és  a
   gonosz lélektől megszállottakat.  Az egész  város ott  szorongott az  ajtó
   előtt.  Jézus  pedig  sokakat   meggyógyított,  akik  különböző   bajokban
   szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket,  mert
   tudták, hogy ő kicsoda.
   Hajnalban  Jézus  nagyon  korán  kelt.  Kiment  (a  házból),  elment   egy
   elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők  utánamentek.
   Mikor megtalálták,  azt mondták  neki: "Téged  keres mindenki!"  De ő  azt
   felelte: "Menjünk  el  máshová,  a szomszédos  helységekbe,  hogy  ott  is
   hirdessem az  evangéliumot, hiszen  ezért jöttem."  És ment,  hirdette  az
   evangéliumot  a  zsinagógákban  Galilea  egész  területén,  és  kiűzte  az
   ördögöket.
   Mk 1,29-39

   Elmélkedés:

   Új világot építve
   Néhány esztendővel ezelőtt  történt, hogy egy  napon a plébániai  ifjúsági
   közösség egyik tagja állított  be hozzám egy  kis beszélgetésre. Eszter  -
   mert hogyan is nevezhetnénk másként  történetünk hősét? - gimnazista  volt
   és éppen a sok minden ellen lázadó kamaszkorba lépett. Előadta, hogy  neki
   elege van unalmas  életéből, kalandra  és élményekre vágyik,  még azt  sem
   bánja, ha el  kell hagynia  családját. Belefáradt  már a  tanulásba és  az
   otthoni unatkozásait is csak a szüleivel való egyre gyakoribb veszekedések
   színesítik. Nem értettem a dolgot, mert Eszternek korábban soha nem voltak
   ilyen gondjai,  s nem  is  volt időm  megérteni, mert  amilyen  váratlanul
   érkezett, olyan hirtelen el is távozott. Egy hét múlva újra beállított,  s
   azzal folytatta, hogy  a legszívesebben egy  lakatlan szigeten lakna  úgy,
   mint Robinson  a híres  regényben. Mindjárt  rákérdeztem, hogy  mostanában
   olvassa-e a híres regényt, amire igennek válaszolt, s hozzátette, hogy már
   túl van a felén, s nagyon tetszik neki, hogy Robinson teljesen egyedül egy
   új világot épített magának a lakatlan szigeten. Az ifjúsági irodalom  ezen
   regényét ismerve  azt tanácsoltam  neki, hogy  fejezze be  szépen a  könyv
   olvasását, és majd utána visszatérünk problémájára. Ebben persze volt  egy
   kis ravaszság,  mert  tudtam, hogy  a  történet végére  Robinson  beismeri
   magának, hogy nagy hibát követett el, amikor túlzottan vágyott a  kalandos
   életre. Amikor a  könyv elolvasása  után legközelebb  jött hozzám  Eszter,
   bizony  már  nem  akart  lakatlan  szigetre  költözni,  hanem  Robinsonnal
   azonosulva ő  is  belátta, hogy  rossz  irányban gondolkodik,  s  családja
   körében érdemes keresnie boldogságát és élete célját.

   A történetet  azért  mondtam  el,  mert a  fiatalok  életében  egy  lázadó
   időszakot követően eljön  az a  pillanat, amikor  elkezdik komolyan  venni
   életüket, s komoly keresésbe fognak, hogy mi legyen életük legfőbb  célja.
   Egyesek persze  éveken  keresztül teljesen  tanácstalanok,  mások  gyorsan
   megtalálják  élethivatásukat,   ismét   mások  talán   többször   meg   is
   változtatják életcéljukat. A  keresésben Jézus  példája tanulságos  lehet.
   Pontosan tudja, mi a küldetése, mit  kell tennie, mit bízott rá a  mennyei
   Atya. Tudja, hogy nem egy lakatlan szigetre érkezett, amikor eljött emberi
   világunkba. De  mégis  egy új  világot  akar felépíteni.  Egy  új  világot
   szeretne létrehozni,  ahogyan  Robinson  is  a  lakatlan  szigeten.  Jézus
   működése  két   rövid   kijelentésben  foglalható   össze:   Hirdette   az
   evangéliumot és  meggyógyította a  betegeket.  Ha figyelmesen  olvassuk  a
   Jézus   igehirdetéséről   és   gyógyító   csodáiról   szóló    evangéliumi
   történeteket, akkor  lehetetlen nem  észrevennünk,  hogy ezáltal  el  kezd
   megvalósulni egy új világ. Egy új világ, amit Isten álmodott meg az  ember
   számára, mindannyiunk számára.

   Robinson a lakatlan szigeten  jól tudja, hogy a  saját élete a tét.  Azért
   dolgozik, azért épít, hogy túlélje ezt a kalandot. És nem alszik ki  benne
   a remény, hogy egyszer végre  hazakerülhet innen. Nekünk is az  életünkről
   van, sőt az örök életünkről  is. Meg kell találnunk hivatásunkat!  Mielőbb
   meg kell  találnunk,  hogy  miért  akarunk  élni.  Ne  gondoljuk,  hogy  a
   problémák elől,  az emberek  elől, vagy  talán legfőképpen  önmagunk  elől
   egyszerűen  elmenekülhetünk  egy  senki  által  sem  lakott  szigetre!  Ne
   gondoljuk, hogy önmagunkba  zárkózva felépíthetjük a  magunk kis  világát,
   amelyben egyedül, mindenféle háborgatás nélkül élhetünk!

   Ahogyan Jézus tanítványokat  gyűjtvén maga köré  közösséget hozott  létre,
   ugyanúgy  nekünk  is   a  közösségben   kell  megtalálnunk   hivatásunkat,
   életcélunkat. S ehhez az út a megtisztuláson, hibáink őszinte  beismerésén
   keresztül vezet.

   Befejezésül gondolkozzunk el  a következőn: Jézus  életcélja és  küldetése
   egészen röviden összefoglalható, ha az állítjuk, hogy hirdette az örömhírt
   és meggyógyította a betegeket. Mindkettő,  tehát a tanítás és a  gyógyítás
   is  az  emberek  iránti  szeretetének  jele,  ugyanakkor  az  Atya  iránti
   szeretetének is a  jele, hiszen  mindent az  iránta való  engedelmességből
   tesz.. Vajon én össze tudom-e foglalni életcélomat és hivatásomat egyetlen
   mondatban? S  milyen szándék  vezet  engem hivatásom  tejesítésében?  Él-e
   bennem az  emberek iránti  szeretet, amelynek  egyetlen forrása  az  Isten
   iránti szeretet lehet? Istentől kapott hivatásom hűséges teljesítésével én
   is egy új világot, egy új közösséget építhetek.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet! Add, hogy biztosan
   érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást! Segíts, hogy mindig időt  találjak
   a szellemi, lelki feltöltődésre is! Kérlek, segíts, hogy minden esetben  a
   lehető legjobban készülhessek  föl az  éppen előttem  álló feladatra!  Add
   meg, Uram,  a kegyelmet,  hogy  akivel csak  találkozom, arra  úgy  tudjak
   odafigyelni, és úgy tudjak neki  segíteni, mintha Téged; hallgatnálak,  és
   Neked segítenék!