[Evangelium] 2009-02-07

[Evangelium minden nap]

   2009. február 7. - Szombat

   Abban  az  időben  az  apostolok  visszatértek  Jézushoz,  és  beszámoltak
   mindarról, amit tettek és  tanítottak. Ő így  szólt hozzájuk: "Gyertek  ti
   is, (menjünk)  a  pusztaságba egy  magányos  helyre, hogy  pihenjetek  egy
   kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre  sem
   maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
   hogy magukban  legyenek.  De  sokan  látták,  amikor  elmentek,  és  sokan
   megtudták. Erre  minden városból  gyalog odasiettek,  és megelőzték  őket.
   Amikor Jézus kiszállt és  látta a nagy tömeget,  megesett rajtuk a  szíve.
   Olyanok voltak, mint a pásztor  nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte  őket
   sok mindenre.
   Mk 6,30-34

   Elmélkedés:

   A  Jézus   küldetésében  járó   apostolok  visszatérnek   Mesterükhöz,   s
   beszámolnak  útjuk  során   szerzett  élményeikről.  Márk   beszámolójából
   igazából nem  tudunk meg  semmit arról,  hogy miként  telhettek a  korábbi
   napok. Azt jogosan feltételezhetjük, hogy  a tanítványok nem tettek  mást,
   mint amit az Úr rájuk bízott, azaz hűségesen teljesítették a rájuk  bízott
   feladatot.   Abban   is   biztosak   lehetünk,   hogy   küldetésük   során
   megtapasztalhatták az  Úrtól kapott  erő  működését, hatását.  Az  általuk
   hirdetett tanítást ugyanúgy fogadhatták az emberek, miként Jézus  szavait,
   s az általuk tett csodák is ugyanúgy nagy megdöbbenést ébreszthetett, mint
   amikor Jézus gyógyított.
   Jézus nekem  is küldetést  ad, engem  is a  világba küld,  hogy  tanítását
   hirdessem, s vigasztalására legyek a betegeknek.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenünk: sokszor érezzük mindannyian, hogy magunkra maradtunk. Reményeink
   szertefoszlottak, értelmetlennek  látjuk,  hogy tovább  menjünk  az  úton.
   Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak
   Péterrel  együtt  válaszolhatnánk:  Igen,  uram,  tudod,  hogy  szeretlek.
   Bátoríts  bennünket,   hogy   a   Te   segítségeddel   éltetői   lehessünk
   családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!