[Evangelium] 2009-02-04

[Evangelium minden nap]

   2009. február 4. - Szerda

   Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték.  Amikor
   elérkezett  a  szombat  napja,  tanítani  kezdett  a  zsinagógában.  Sokan
   hallgatták,  és  csodálkozva  mondogatták:   "Honnét  vette  ezt?   Miféle
   bölcsesség  ez,  amely  neki  adatott?  És  a  csodák,  amelyeket  kezével
   véghezvisz! Nem  az ács  ez,  Mária fia,  Jakab,  József, Júdás  és  Simon
   rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak  benne.
   Jézus erre  megjegyezte: "Nem  vetik  meg a  prófétát, csak  a  hazájában,
   rokonai körében,  a saját  házában." Nem  is tehetett  ott csodát,  csupán
   néhány  beteget  gyógyított  meg,  kézrátétellel.  Maga  is   csodálkozott
   hitetlenségükön.
   Mk 6,1-6

   Elmélkedés:

   Jézus  egészen  újszerű  tartalmú   tanítása  és  rendkívüli   csodatettei
   feltűnést keltenek a nép  körében. Az első reakció  az emberek részéről  a
   csodálkozás. Ámulatba ejti őket a tanítás újdonsága, s az az erő, amely  a
   csodák  hátterében   húzódik.  A   csodálkozás   kérdéseket  vet   fel   a
   hallgatóságban és  a  csodák  részeseiben,  illetve  szemtanúiban.  Honnan
   származhat ezen erővel teljes tanítás és csodatevő képesség? A  názáretiek
   Jézus családja után kezdenek érdeklődni,  de mivel itt semmi  szokatlanról
   nem tudnak, ezért nem képesek a  kérdésre válaszolni. Azt vélik, hogy  jól
   ismerik Jézust, mindent tudnak róla,  hiszen körükben nőtt fel.  Valójában
   azonban mitsem tudnak isteni származásáról és erejéről, amely  tanításának
   és csodáinak igazi oka.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Nagyirgalmú  Atyánk,  Ez  év  legyen  a  kitárulkozás,  a  dialógus  és  a
   találkozás ideje mindazokkal,  akik Krisztusban hisznek,  és más  vallások
   követőivel mérhetetlen szeretetedben  légy gazdag  az irgalomban  mindenki
   iránt. Dicsérünk téged  Atyánk, mindörökké!  Istenünk, mindenható  Atyánk,
   engedd összes  gyermekednek megtapasztalni,  hogy  úton vannak  feléd,  az
   ember végső célja felé, s hogy van kísérőjük, aki jót akar nekik; Mária, a
   tiszta szeretet képe, akit eleve arra választottál, hogy Krisztus Anyja és
   az Egyház Anyja legyen. Dicsérünk téged, Atyánk mindörökké!
   II. János Pál pápa