[Evangelium] 2009-02-03

[Evangelium minden nap]

   2009. február 3. - Kedd, Szent Balázs püspök

   Abban az  időben, amikor  Jézus a  bárkával ismét  átkelt a  Genezáreti-tó
   túlsó partjára, a parton  nagy tömeg sereglett  köréje. Ekkor odajött  egy
   Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója,  s mihelyt meglátta őt, a  lába
   elé borult,  és nagyon  kérte: "Halálán  van  a lányom.  Jöjj, tedd  rá  a
   kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele.
   Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki  már
   tizenkét  éve  vérfolyásban  szenvedett.  Sok  orvos  sokféle  kellemetlen
   kezelésnek vetette  alá:  Mindenét  rájuk költötte,  de  hasztalan,  egyre
   rosszabbul lett.  Hallott  Jézusról,  ezért  átfurakodott  a  tömegen,  és
   hátulról megérintette  a ruháját,  így gondolkodott  magában: "Ha  csak  a
   ruháját érintem  is,  meggyógyulok."  És azonmód  megszűnt  a  vérfolyása.
   Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette,  hogy
   erő ment ki belőle. Megfordult  a tömegben, és megkérdezte: "Ki  érintette
   meg a  ruhámat?" Tanítványai  ezt válaszolták:  "Látod, hogy  szorongat  a
   tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett,  hogy
   lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett - mert hisz  tudta,
   hogy mi történt vele  -, odaborult eléje, és  őszintén bevallotta neki  az
   igazságot. Ő így  szólt hozzá: "Leányom,  hited meggyógyított téged.  Menj
   békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!"
   Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és  közölték:
   "Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így
   bátorította a  zsinagóga  elöljáróját:  "Ne félj,  csak  higgy!"  Péteren,
   Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén  kívül senkinek sem engedte meg,  hogy
   vele menjen.  Amikor odaértek  az elöljáró  házához, nagy  riadalmat,  sok
   siratót és jajgatót látott. Bement  és így szólt hozzájuk: "Mit  lármáztok
   itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok  kinevették.
   Ő azonban  mindenkit  kiparancsolt,  maga mellé  vette  a  gyermek  apját,
   anyját, s kísérőivel együtt  bement (a helyiségbe),  ahol a gyermek  volt.
   Megfogta a kislány  kezét, és azt  mondta neki: "Talita  kúm", ami  annyit
   jelent: "Kislány, mondom neked, kelj  föl!" A kislány azonnal fölkelt,  és
   járni kezdett.  Tizenkét éves  volt.  Azok pedig  magukon kívül  voltak  a
   csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy  ezt a dolgot senki meg  ne
   tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
   Mk 5,21-43

   Elmélkedés:

   A   halott   kislány   feltámasztásának    és   a   vérfolyásos    asszony
   meggyógyításának csodái azt szemléltetik, hogy Jézus segít, mégpedig  ott,
   ahol az ember már  nem számíthat emberi  segítségre. A segítség  előzménye
   mindkét  estben  az,  hogy  Jézushoz  fordulnak.  A  zsinagóga  elöljárója
   tisztában van vele,  hogy emberi  hatalom már nem  volna képes  megmenteni
   haldokló  lányát.  Az  asszony   már  mindent  megtett  saját   gyógyulása
   érdekében, de egyetlen orvos kezelése sem hozott jobbulást számára. Amikor
   Jézushoz fordulnak,  akkor kifejezik  saját tehetetlenségüket,  ugyanakkor
   bizalmukat, hitüket is abban, hogy az Úr  tud rajtuk segíteni. S ez a  hit
   csodát eredményez.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, Te  szeretsz engem  a  szenvedésben is!  Uram, hiszek  irántam  való
   jóságodban és szeretetedben.  Biztosan tudom, hogy  Te gondoskodsz  rólam.
   Sok  kegyetlenség  van   a  világban.  De   a  világ  minden   természetes
   összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem,  hogy
   Te vagy a világ Ura és Teremtője.  Hiszem, hogy minden a Te kezedben  van,
   minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm,
   hogy Te  vagy  az  állandó  változásban  az  élet  nyugvópontja,  amelyhez
   tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a  jövőm
   nincs a véletlenre bízva.