[Evangelium] 2009-02-02

[Evangelium minden nap]

   2009. február 2. - Hétfő, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

   Amikor  Mózes  törvénye  szerint  elteltek  Mária  tisztulásának   napjai,
   fölvitték Jézust  Jeruzsálembe,  hogy bemutassák  az  Úrnak, amint  az  Úr
   törvénye előírja: "Minden  elsőszülött fiú az  Úr szent tulajdona".  Ekkor
   kellett Máriának, ugyancsak az Úr  törvénye szerint, "egy pár gerlét  vagy
   két  galambfiókát"   tisztulási  áldozatul   bemutatnia.  És   íme,   volt
   Jeruzsálemben egy Simeon  nevű férfiú,  egy igaz és  istenfélő ember,  aki
   Izrael  vigaszára  várt,  és  a  Szentlélek  lakott  benne.  A  Szentlélek
   kinyilatkoztatta neki, hogy  nem lát  halált addig,  míg nem  látja az  Úr
   Fölkentjét. A  Lélek arra  indította, hogy  menjen a  templomba, amikor  a
   gyermek  Jézust  odavitték  szülei,  hogy  a  törvény  előírásai   szerint
   cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
   Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
   szavaid szerint békességben,
   mert szemeim meglátták Szabadításodat,
   melyet minden nemzet számára készítettél,
   hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
   és dicsőség népednek, Izraelnek.
   Jézus atyja  és  anyja ámulva  hallgatták  mindazt, amit  Simeon  mondott.
   Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
   e  gyermek  által  sokan  elbuknak  és  sokan  feltámadnak  Izraelben!  Az
   ellentmondás jele lesz  ő -  még a  te lelkedet is  tőr járja  át -,  hogy
   napfényre  kerüljenek  sok  szívnek  titkos  gondolatai!"  Ott  volt  Anna
   prófétanő  is,  Fánuel  leánya  Áser  törzséből.  Idős  volt  már,  napjai
   előrehaladtak. Leánykora után  hét évig élt  férjével, majd özvegyen  érte
   meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta  el a templomot soha, böjtölve  és
   imádkozva szolgálta Istent éjjel  és nappal. Abban  az órában is  odament,
   dicsőítette Istent, és beszélt  a gyermekről mindazoknak, akik  Jeruzsálem
   megváltására vártak.
   Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek  városukba,
   a galileai  Názáretbe. A  gyermek pedig  növekedett és  erősödött;  eltelt
   bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
   Lk 2,22-40

   Elmélkedés:

   Az Atya felé
   Negyven nappal Jézus születésének karácsonyi ünnepe után a mai napon Urunk
   bemutatására emlékezünk, azaz arra az eseményre, amikor a zsidó  törvények
   és hagyomány szerint Mária  és József elvitték  a jeruzsálemi templomba  a
   gyermek Jézust. A törvény szerint ugyanis az elsőszülött fiúgyermekeket az
   Istennek szentelték. A bemutatás helyszíne a jeruzsálemi templom, tehát  a
   kisded Jézus először ekkor jár az ő Atyjának, a mennyei Atyának a házában.
   E helyen mindig is otthon érzi magát: édesanyjával és nevelőapjával minden
   esztendőben elzarándokol ide,  tizenkét évesen  már kijelenti,  hogy ez  a
   templom az ő Atyjának a háza, nyilvános működése idején többször tanít  és
   csodákat tesz itt, és magabiztosan kergeti el innét a kereskedőket.

   Az  ünnep  evangéliuma  pontosan  leírja,  hogy  mi  történt  e  bemutatás
   alkalmával, miként ezt az imént hallottuk. Az esemény igazi  jelentőségére
   két  idős  személynek,  Simeonnak  és  Annának  a  megjelenése  hívja  fel
   figyelmünket, akik a Szentlélek indítására jönnek el éppen ebben az időben
   a templomba,  s  akiktől  megtudjuk,  hogy  e  gyermek  érkezésére  vártak
   évszázadok óta a nemzedékek, mert ő a Megváltó.

   Az ünnep  kapcsán  érdemes felfigyelnünk  mindenekelőtt  Jézus  titokzatos
   útjára az  Atyától  az  Atya  felé.  A  mennyei  Atyától  jött  el  emberi
   világunkba, de  e világra  születésétől  fogva életének  minden  pillanata
   közelebb viszi őt az Atyához, életének minden eseménye az Atya felé vezet.
   Ennek a  szüntelen Atya  felé közeledésnek  első nyilvános,  a  kívülállók
   számára is  látható eseménye  a templomi  bemutatás. Most  a szülők  adják
   Istennek  Jézust,  később  pedig  már  önmagát  adja  az  Atyának,  mígnem
   legvégül, szeretetének és  engedelmességének jeleként  visszavonhatatlanul
   az Atyának  ajánlja lelkét,  önmagát  a kereszten.  Az Atya  pedig  minden
   pillanatban tárt karokkal,  szeretettel várja Fiát,  s a kereszten  örökre
   magához öleli.  Vajon  az  én  életem  hasonlít-e  Jézus  életéhez?  Vajon
   közeledem-e állandóan az Atya felé, az én mennyei Atyám felé?

   E kérdésre csak  akkor tudunk válaszolni,  ha megvizsgáljuk Jézussal  való
   kapcsolatunkat. Nélküle ugyanis nem  tudok az Atya  felé közeledni. Ő  úgy
   segít nekem, hogy nem csak megmutatja  számomra az Atya felé vezető  utat,
   hanem  útitársamként  velem  jár  ezen   az  úton.  Vajon  kész   vagyok-e
   szeretetben neki szentelni önmagamat, s  életemet? Jól emlékszem rá,  hogy
   kispapként hányszor  imádkoztam: Uram,  követlek  téged, bárhová  mégy.  A
   tanítványi, apostoli lelkesedés élt  bennem, valahányszor elmondtam ezt  a
   kis fohászt. De be kell vallanom,  hogy csak később értettem meg, hová  is
   vezet ez az út. Később értettem meg, hogy Jézus útja az Atyához vezet,  és
   az én utam, az én  életem is az Atyához vezet.  De csak akkor, ha  valóban
   Jézust követem.

   Nagy szavakat használva nem szeretném azt állítani, hogy ezt a  Szentlélek
   értette meg velem, de szóba hozva a harmadik isteni személyt  mindenképpen
   állíthatom, hogy  csak  akkor  képes  valaki  egészen  Istennek  szentelni
   életét, ha  szüntelenül  odafigyel  a  Lélek  jelenlétére,  működésére  és
   iránymutatásaira. Hiszen a Szentlélek ébreszti fel bennünk a vágyat,  hogy
   mind jobban hasonlítsunk Jézushoz. A Szentlélek formálja át lelkemet, hogy
   hűségesen tudjam megvalósítani Istentől kapott küldetésemet mindazokkal az
   adományokkal és képességekkel, amelyeket ugyanezen Szentlélek által  kapok
   Istentől.

   Urunk bemutatásának  ünnepét  Gyertyaszentelő  Boldogasszony  napjának  is
   szoktuk  nevezni.   Befejezésül  tehát   Jézus  édesanyjára   is   érdemes
   odafigyelnünk, akinek  az  élete  valóban Istennek  szentelt  élet.  Talán
   senkiről sem mondhatjuk el az emberek közül, hogy Máriánál  tökéletesebben
   szentelte magát  Istennek.  Mária azért  lehet  első példaképünk,  mert  ő
   tökéletes módon átadta magát Isten tervének és akaratának. Égi  édesanyánk
   életpéldája segítsen minket abban, hogy  életünket mi is egészen  Istennek
   ajánljuk,  s  Jézus  hűséges  követőjeként  és  a  Szentlélek  vezetésével
   megérkezzünk mennyei Atyánkhoz!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy
   tanúsíthassuk: Te,  aki mindenek  forrása vagy,  egyedüli forrása  vagy  a
   szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük  neked az Istennek szentelt  élet
   ajándékát, mely  a hitben  téged keres,  s a  maga egyetemes  küldetésében
   mindenkit arra hív, hogy a Hozzád vezető utat járja.

   ________________________________

   Aktuális:
   Papi élményeim a Zala-völgyben (37.)
   Az elmúlt  hét zord  időjárása  különösen is  sújtotta kis  városunkat  és
   környékét. Az áramszünet és internetszünet  idején megállt az élet.  Bank,
   posta, boltok, benzinkút és  minden bezárt, mert  áram nélkül nem  működik
   semmi. Az  anyakönyvek  írásával  és más  papírmunkákkal  próbáltam  magam
   hasznossá tenni, de hideg lakásban, nagykabátban ez sem nem volt egyszerű.
   Aztán végre megjött  az áram, s  a delej  után két nappal  az internet  is
   magához tért.  Az  emberekben  eddigre már  hópehelyfóbia  alakult  ki.  A
   legkisebb hószállingózásra az  iskolában a gyerekek  nem örülnek, hogy  az
   óraközi szünetben hógolyózhatnak az udvaron, hanem pakolni kezdenek,  mert
   egy óra múlva már bezárhatják a sulit, s mehetnek haza. A felnőttek  pedig
   rögtön egyhetes áramszünetet vizionálnak, de nem tartják már romantikusnak
   a gyertyafényes  éjszakákat,  hanem szaladnak  a  mezőgazdasági  gépboltba
   áramfejlesztőért, ami persze már rég elfogyott.
   Minden rossz  van jó  oldala is.  Több  idő jutott  az imádkozásra  és  az
   olvasásra. Megtapasztaltam, hogy túlzottan a technikára vagyunk utalva.
   Bocsánat, hogy az áramszünet miatt nem tudtam a szokott rendben küldeni az
   e-vangéliumot. Köszönöm az együttérzést és  az imákat. Nagyon nem  érdemes
   aggódni, hiszen 10 évente fordul csak elő ilyen szörnyű időjárás. Van  még
   időnk felkészülni a következőre.
   István atya