[Evangelium] 2009-02-01

[Evangelium minden nap]

   2009. február 1. - Évközi 4. vasárnap

   Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
   Mindenki nagyon  csodálkozott tanításán,  mert  úgy tanította  őket,  mint
   akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy
   ember, akit  megszállt a  tisztátalan lélek.  Így kiáltozott:  "Mi  közünk
   egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki
   vagy: az  Isten Szentje!"  Jézus ráparancsolt:  "Hallgass el,  és menj  ki
   belőle!" A tisztátalan  lélek erre összevissza  rángatta az embert,  aztán
   nagy kiáltással  kiment belőle.  Mindenki  nagyon megdöbbent.  Az  emberek
   egymást kérdezgették:  "Mi  ez? Új  tanítás,  és milyen  hatalmas!  Még  a
   tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El  is
   terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
   Mk 1,21-28

   Elmélkedés:

   Örök küzdelem
   Jól  emlékszem  rá,   hogy  pannonhalmi  gimnazista   koromban  az   egyik
   irodalomórán az előző  nap megnézett mozifilmről  beszélgettünk. Arra  már
   nem emlékszem, hogy melyik film volt ez, de most nem is érdekes.  Tanárunk
   azt kérte, hogy próbáljuk  összefoglalni röviden, miről  szólt a film.  Az
   első összefoglaló után azt  kérte a tanár, hogy  rövidebben mondjuk el  az
   alkotás lényegét. Mivel ezt  is hosszúnak találta,  újra csak azt  mondta,
   hogy még rövidebben.  Többszöri próbálkozás  után a  végeredmény az  lett,
   hogy a  megtekintett film  a jó  és a  rossz küzdelméről  szólt. Ezért  is
   mindegy, hogy  mi volt  a film  címe,  hiszen ha  jól megnézzük,  akkor  a
   legtöbb film tulajdonképpen valóban  a jó és a  rossz harcáról szól,  csak
   mindig más formát öltenek a szereplőkben.

   A jó  és a  rossz jelenlétét  és egymással  folytatott küzdelmét  látva  a
   világban, az ember  minden korban felteszi  a kérdést, hogy  honnan van  a
   világban  a  jó  és  honnan  származik  a  rossz,  a  gonosz?  A  kérdések
   megválaszolásából egyikünk sem  maradhat ki, hiszen  az említett  küzdelem
   értünk, emberekért, a mi  lelkünkért folyik. Az  ember a jó  származásának
   forrását Istenben, a szeretet és a jóság Istenében találta meg. A  rosszat
   pedig már az ókortól kezdve a gonosz szellemi lényeknek tulajdonítjuk. Már
   évezredekkel ezelőtt is azt gondolták, hogy a bajokat okozó jelenségek,  a
   betegségek, s minden ártó dolog  mögött gonosz szellemek, démonok  állnak.
   Ez a gondolkodás teljesen érthető, hiszen valami módon meg kellett nevezni
   azokat a  sötét  erőket,  rossz szándékokat  és  félelmetes  jelenségeket,
   amelyek az emberek életét időről-időre veszélybe sodorták.

   Az ószövetségi könyvekben az embereket segítő jó angyalok mellett  gyakran
   találkozunk a gonosz  szellemekkel is,  tehát a biblia  elismeri a  gonosz
   létezését és tevékenységét. Az is  ismert, hogy a pogány vallások  követői
   mindenféle áldozatokkal akarták  a gonoszt  kiengesztelni vagy  legalábbis
   ártó  tevékenységének  hatását   enyhíteni.  A  gonosz   kiengesztelésének
   kísértésébe a  zsidók  is  beleestek,  s  az  ilyen  engesztelő  áldozatok
   következtében a  démonok világa  Istennel vetélkedő  világgá változott,  s
   sokszor nagyobb  tiszteletet kaptak,  mint  az Isten.  Keserű  tapasztalat
   volt, hogy ezek az áldozatok semmit sem érnek, s az ember egyedül képtelen
   felvenni a küzdelmet a rosszal, s nem tudja azt a maga erejével legyőzni.

   Jézus korában minden olyan  lelki természetű betegséget, amelynek  eredete
   ismeretlen volt, az ördögtől,  a gonosz szellemtől való  megszállottságnak
   tartottak. Ezeket a betegségeket  manapság a pszichés megbetegedések  közé
   sorolnánk. A  mai evangéliumban  is egy  olyan emberről  hallottunk,  akit
   megszállt a gonosz lélek.  Ezt az embert Jézus  úgy gyógyította meg,  hogy
   kiűzte belőle a gonosz szellemet. A  csoda azt bizonyítja, hogy Jézus,  az
   Isten Fia sikerrel veszi fel a  harcot az embert fogva tartó gonosszal  és
   képes győzelmet aratni fölötte.

   Gyermekkorom egyik kedves irodalmi élménye  volt a spanyol író,  Cervantes
   regénye Don  Quijote  lovagról.  A  regény szerint  egy  reggelen,  a  köd
   felszálltakor szélmalmok bukkannak elő a  tájon, amelyeket Don Quijote,  a
   búsképű lovag óriásoknak  vél. Fegyverhordozójának  nagy csodálkozására  a
   lovag megtámadja a malmokat. A mulatságos jelenet azzal fejeződik be, hogy
   egy szélvitorla a magasba emeli a lovagot.

   A történet egyik tanulsága az, hogy sokszor ellenséget vélünk ott is, ahol
   nincs,  ezért   nekünk,   keresztény   embereknek   mindenképpen   érdemes
   odafigyelnünk  a  Szentlélekre,  aki  segít   minket  a  jó  és  a   rossz
   megkülönböztetésében. A magunk számára  a mai evangélium kapcsán  emellett
   érdemes megfogalmaznunk egy másik tanulságot: a gonosszal való  küzdelmünk
   Jézus nélkül hiábavaló szélmalomharc.  Jézus kereszthalála és  feltámadása
   még az ördögűzési csodáknál is ragyogóbban bizonyítja, hogy hatalma van  a
   gonosz felett. Engedjük, hogy bennünk is győzzön, bennünk is éljen!

   Befejezésül még egy gondolat: Amikor  én gimnazista voltam valamivel  több
   mint 20  évvel ezelőtt,  akkor olyan  filmeket láttam,  amelyek  szereplői
   egyértelműen a jó vagy a rossz oldalon álltak. Szomorúan tapasztalom, hogy
   manapság olyan  filmek (is)  készülnek, amelyek  hősei maguk  sem  tudják,
   melyik oldalon állnak, s a nézők  még kevésbé tudják ezt eldönteni  róluk.
   Az pedig még elszomorítóbb,  hogy sok alkotás a  rosszat vonzóan, sőt  nem
   ritkán követendő példaként mutatja be.  Meggyőződésem, hogy Jézus nem  azt
   akarta, hogy a nagyon rossz emberek mellett az ő követői kevésbé  legyenek
   rosszak. Nem, Jézus nem ezt akarta,  hanem azt, hogy az ő tanítványai  jók
   legyenek  és  minden  élethelyzetben  a  jót  válasszák!  Nem  tehetjük  a
   pillanatnyi hangulatunktól vagy a  körülményektől függővé, hogy a  rosszat
   vagy a jót választjuk. Nekünk mindig a jót érdemes választanunk!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, Uram,  nem merem  már  ígérni, hogy  megjobbítom  életemet! Ha  te  nem
   segítesz, csak  rosszat tudok  tenni. Ha  nem segítesz,  még szeretni  sem
   tudlak. Magamban  semmit sem  bízom, Jézusom.  Bizalmatlan vagyok  önmagam
   iránt, benned azonban bízom!
   Néri Szent Fülöp