[Evangelium] 2009-01-31

[Evangelium minden nap]

   2009. január 31. - Szombat

   Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: "Keljünk át a
   túlsó partra."  Erre  azok elbocsátották  a  tömeget, és  Jézust  magukkal
   vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük.  Nagy
   szélvihar támadt,  a  hullámok  a  bárkába  csaptak,  úgyhogy  az  már-már
   megtelt.  Ő  a   bárka  végében  egy   vánkoson  aludt.  Felkeltették   és
   megkérdezték: "Mester, nem törődsz  azzal, hogy elveszünk?" Erre  fölkelt,
   ráparancsolt a szélre, és  ezt mondta a  tengernek: "Hallgass el,  nyugodj
   meg!" A  szél elállt,  és nagy  csendesség lett.  Ekkor hozzájuk  fordult:
   "Miért féltek?  Még mindig  nincs  bennetek hit?"  Nagy félelem  fogta  el
   ugyanis őket. Egymást  kérdezgették: "Ki lehet  ez, hogy még  a szél és  a
   tenger is engedelmeskedik neki?"
   Mk 4,35-41

   Elmélkedés:

   Bármennyire is furcsának tűnik, a háborgó tenger lecsendesítésének csodája
   rokonságban áll azokkal a csodatettekkel, amelyeknél Jézus ördögöket űz ki
   megszállott emberekből.  Az  ókori  népek  hitében  ugyanis  a  tenger  az
   istenség ellen támadó gonoszt, rosszat testesítette meg. Ezt a  vélekedést
   a Jézussal egy hajóban utazó tanítványok  is ismerték, s éppen ezért  most
   is meglepődnek  a  rendkívüli  hatalmon, miként  az  ördögűzések  is  nagy
   csodálkozást váltottak ki.  E természeti csodánál  tehát nem csupán  arról
   van szó, hogy Jézus  hatalma felülmúlja a  természeti erőket, hanem  arról
   is, hogy  képes legyőzni  az  ember életét  veszélyeztető rosszat.  Bár  a
   tanítványok azt gondolják kezdetben, hogy Jézus nem törődik a  veszéllyel,
   valójában ő jól tudja, hogy mi veszélyezteti az embert, az emberi  életet,
   de azt is tudja, hogy ő képes legyőzni ezeket az erőket.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mind,  aki  tanításra  vállalkozik,   kell,  hogy  eltöltve  légyen   mély
   szeretettel, legnagyobb  türelemmel  és  legfőként:  mélységes  alázattal!
   Munkájuk' végezzék legodaadóbb buzgalommal. És így, alázatos imáik  által,
   az Úr méltónak leli  őket, hogy munkatársai legyenek  Őneki az Igazság  és
   lelkek ügyében.
   Kalazanci Szent József